Ország-világ

2019.06.19. 21:21

Viszlát, Iván - ezen a napon hagyta el az országot az utolsó orosz katona

28 éve ebben az órában már nem volt orosz katona Magyarországon. Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka június 19-én 15.01-kor civilben, diplomata útlevéllel távozott Magyarországról a záhonyi közúti Tisza-hídon, fekete Volgáján. Mutatjuk a kivonulást számokban - Szegedről már februárban elmentek.

47 évig tartó megszállás után Viktor Silov altábornagy volt az utolsó szovjet katona, aki a megszálló Vörös Hadsereg tagjaként Záhonynál elhagyta Magyarország területét, 1991 június 19-én. Ennek emlékére az Országgyűlés a 2001. évi XVII. törvényben nemzeti emléknappá nyilvánította június 19. napját - írja a Wikipédia. Hozzá kell tenni: a két állam közötti egyezmény értelmében Magyarország szuverenitása csak június 30-val állt helyre. A kivonulásról szóló egyezményt 1990 márciusában írták alá, rá két napra távozott is a Veszprém megyei Hajmáskéren állomásozó szovjet harckocsizó alakulat. Őket követték a többiek.

1457 szerelvény, 35 ezer kocsi

Összesen 100 380 szovjet állampolgár hagyta el Magyarországot, köztük 49 700 (más forrás szerint 44 668) katona, a többi családtag, illetve polgári alkalmazott. A szovjetek 1547 vasúti szerelvénnyel távoztak az országból június 19-éig – ebből csapatvonat 663, anyagvonat 560, konténervonat 217, személyvonat a családtagoknak 133 –, közúton 48 oszloppal vonultak ki. 309 364 tonna eszközt, árut vittek ki, a harci eszközökön kívül. Egy részét ezen anyagoknak értékesítették, a magyar kormány kötelezettséget vállalt, hogy mintegy 260 vonatnyi árut, főleg hajtó- és üzemanyagokat, a hadsereg részére szükséges technikai eszközöket megvásárol, illetve az eladásában közreműködik.

Térkép forrása: Wikipédia

1988 végén a Déli Hadseregcsoport mintegy 100 helyőrségben, körülbelül 6000 ingatlanban állomásozott. A két harckocsizó hadosztály parancsnoksága Esztergomban és Szentkirályszabadján (Veszprém mellett) volt, a két gépesített lövészhadosztályé pedig Székesfehérváron és Kecskeméten. A harcászati rakétaosztály Baj körzetében, a hadműveleti-harcászati rakétadandár Dombóvár térségében helyezkedett el. A szovjet katonai repülőterek az ország középső részén, a helikopteregységek repülőtere Kalocsán, a nagyobb gépek fel- és leszállására alkalmas bázisrepülőtér pedig Mezőkövesden volt.

Körülbelül 35 ezer vasúti kocsira volt szükség a szovjet haditechnikai eszközök és katonák szállítására. A Wikipédia összefoglalója szerint 27 146 különféle gép- és harcjárművet kellett kivonni, közte 860 db harckocsit (T–72, T–64B), 600 db önjáró löveget, mintegy 1500 gyalogsági páncélozott harcjárművet, 196 db önjáró harcászati-hadműveleti rakétarendszert (Luna–M, 8K14). Ezen felül 230 ezer tonna lőszert és 100 ezer tonna üzemanyagot, valamint további 230 ezer tonnányi egyéb anyagot vitt magával a Déli Hadseregcsoport, beleértve a lebontott laktanyák épületelemeit. A tököli repülőtérről április 19-én repültek el a 36. szovjet légi hadsereg itt állomásozó 201. független repülőszázadának repülőgépei.

Annus Antal és Viktor Silov. Forrás: magyarhirlap.hu

Annus Antal és Viktor Silov. Forrás: magyarhirlap.hu

Decemberben lett parancsnok, júniusban távozott

Az utolsó, 55 vagonból álló vonat az egyezmény szerinti határidő előtt két héttel, 1991. június 16-án 23.40-kor Mándokról indulva hagyta el Magyarországot a záhony–csapi vasúti határátkelőn. A záhonyi közúti Tisza-hídon távozott az utolsó katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka június 19-én 15.01-kor civilben, diplomata útlevéllel, fekete Volgáján. E tisztséget egyébként 1990. decemberében kapta meg. A szovjet csapatok Magyarországról történt kivonása után a Moldovában állomásozó békefenntartó erők parancsnoka volt. A Dnyeszter-melléki harcokban lábsérülést szenvedett és két napra fogságba is került. 1992-ben, 52 évesen vonult nyugállományba, és a kárpátaljai Felsődomonyán telepedett le. Fiából is hivatásos katona lett.

A dorozsmai vasútállomásról gördült ki az oroszok vonata 1991. február 13-án. Fotó: Gyenes Kálmán

Szegedről már februárban elmentek

Az egykori szegedi laktanyát 1991. február 13-án hagyták el az orosz katonák, a dorozsmai vasútállomáson vonatra szálltak - a részleteket korábbi cikkünkben is elolvashatják. A szegedi laktanya utolsó ezredparancsnoka, Tyityerjatnyikov is integetett a szerelvényről, írtuk: nem sokkal később Szatymaznál leszállt a vonatról, hogy autó visszaszállítsák Szegedre, az ünnepséget követő búcsú bankettre. Lapunk akkori tudósításából kiderült: a festék még száradt a falakon és a rovarirtás is eredményesnek bizonyult. Élő csótányt nem is igen láttak az ünnepségre összehívott újságírók, döglöttet viszont százával. Az egykori orosz laktanyáról itt olvashatnak további érdekes részleteket.


A szovjet katonák bázisán, az öthalmi laktanyában fénykorában 1800-2000 katona, köztük háromszáz tiszt lakott, volt, aki családostul. Néhány tiszt az egykori Tolbuhin sugárúton, a mostani Kálvária sugárúton, a mai földhivatal helyén rendezkedett be. A tisztek és a parancsnokok átlagosan öt évig maradtak Magyarországon, a körülbelül kétezer fős sorállományhoz tartozó katonák két évig szolgáltak itt, utóbbiak eléggé mostoha körülmények között.

A kár töredékét ismerték el az oroszok

Az utolsó, 1992. augusztusi számvetés szerint 60,2 milliárd forintnyi környezeti kárt okoztak az itt tartózkodó szovjet csapatok a magyar államnak, az oroszok ennek 10 százalékát sem ismerik el - nyilatkozta korábbi cikkünkben dr. Horváth Miklós hadtörténész. Részleteiben: talajkár 16,8, vízkár 6,4, hulladékkár 6,2, építési törmelék 4,9, tájkár 8, élővilágot ért kár 8,7, egyéb kár (például mezőgazdasági), bírságok: 9,2 milliárd forint. Kártérítések balesetekért, megnyomorodott magyar állampolgárok miatt: 1 milliárd forint (ezeket a tételeket igyekeztek lealkudni). Bontás, rekultiváció 2, 9, műemlékekben okozott kár: 0,7, egyéb károk: 1,9 milliárd forint.


A szovjetek kezdetben több mint 50 milliárd forintban határozták meg a csaknem 60 helyőrségben, katonavárosban szovjet pénzeszközökből felépített és itt hagyott épületek, beruházások értékét, amit ők szovjet tulajdonnak tekintettek. A magyar fél követelésének egy részét a körülbelül 2000 bérbe vett épület felújításának, karbantartásának elmaradásából származó mintegy 29-30 milliárd forintos kár tette ki, és ahogy írtuk, a környezetben, műemlékekben esett kár is jelentős volt. Végül 1992. november 11-én Borisz Jelcin budapesti látogatásán nullszaldós megállapodást írtak alá.

Orosz kiskatona. Forrás: Kisalföld.hu

Amíg volt személyzet, nem loptak a kiskatonák

A szovjet érdekszféra országai közül egyedül Bulgáriában nem állomásoztak katonák, valamint Csehszlovákiában az 1968. augusztusi eseményekig. Ha a bevonulás utáni tömeges nemi erőszakhullám abba is maradt, szovjet katonák az elszeparáltság ellenére követtek el köztörvényes, illetve politikai bűncselekményeket országszerte – amennyiben a szökésük ennek tulajdonítható. Volt időszak, amikor a magyar politikai vezetésnek kellett szóvá tenni, fogják vissza a katonáikat. A bakonyi gyakorlóterep környékén többször okoztak halálos balesetet, előfordult, hogy egy kocsmai verekedést követően a katona harckocsival hajtott vissza az épületbe.

A 80-as években Szegeden is megszaporodott a szovjet katonák által elkövetett bűncselekmények száma, külön katonai ügyész, Lele András foglalkozott ezekkel az ügyekkel. Az akkori jelentések alapján a hivatásos állomány szívesen üzletelt benzinnel, szénnel, színes tévével, egyenruhával és csizmával. A sorkatonák jellemző bűncselekményének a lopás számított. A kiskatonák lopták az italt - így kezdődött az a történet is, miért lett annak idején non-stop a Fehértói Halászcsárda. A teljes sztorit itt olvashatják el.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában