Horvátországi kirándulás

2020.11.17. 08:00

Zagorje dombjai között talált rá a magyar idők emlékeire a Hazajáró (videó)

Úgy tartják a horvátok, hogy ma már nem a török és más ellenség elől menekül az ember Zagorjéba, hanem a rohanó világ, a hétköznapi gondok miatt húzódik vissza a városból a háborítatlan dombok közé, ahol jó ízű borok, termálvizek, hegytetőkre szúrt kápolnák, történelmi várak és kastélyok várják. Persze van, aki ennél többre vágyik: a régi és megújult romok között felkutatni a magyar idők emlékeit és megmászni a vidék legmagasabb ormait.

Ez vezette a Hazajáró stábját is az M5 kulturális csatorna szombati adásában.

Varasd vármegye gazdaságát erősítették a környező hegyek ásványkincsei. A legnevezetesebb ásványvizek a zagorjei dombok között törnek a felszínre. Aquae vivae 40-45 fokos gyógyvizének első orvosi leírása a 18. századból származik. Ezután létesültek az első fürdők, és a 19. századra Krapinafürdő szépen felvirágzott.

A Hazajáró stábja egy jó fürdőzés után Krapinán találkozott horvátországi magyar barátaival, Balázs-Piri Zoltánnal és Hergovich Katával, akikkel a jellegzetes helyi borokat is megkóstolták.

Ahogy Katona Lajos is leírta, Krapina nem csupán Zagorjéra, hanem egész Horvátországra nézve is igen nevezetes hely. Mint kiváltságos város, királyi vára a zagorjei ispánság központja volt. A Cillei család sokáig meghatározta a város életét, később Hunyadi Mátyás fiának, Corvin János horvát-szlavón bánnak adta, akit itt ért el a végzet 1504-ben.

Amiről viszont világszerte is ismert Krapina, az az itt feltárt jó 120 ezer éves ősemberlelet. A Husnyakovo-hegy nagy hírre tett szert: ennek félbarlangjában ásta ki ugyanis Kramberger Károly zágrábi egyetemi tanár 1905-ben azokat a híres ősemberleleteket, amelyek Krapina nevét az egész tudományos világban ismertté tették.

A Terszki-hegyre is felzarándokoltak a hazajárók, a tetején az ég felé nyúló Jeruzsálemi Szűzanya-templom névadójához. A 17. században történt, hogy egy Blágovics nevű ferences páter egy Mária-szobrot hozott emlékbe a szent városból, Jeruzsálemből Miklós nevű bátyjának. Miklós háza nemsokára egy tűzvészben leégett, de a szobor csodák csodájára épségben maradt. Ezután a hívő sereg kívánságára kápolnát építettek neki, ahova egyre többen zarándokoltak.

Nagytábor vára után, a hegy másik oldalán következett Trakostyán várkastélya, amelyről már 1879-ben csodálattal írt az utazó:

„Talán alig képzelhető vár, melynek külseje, regényes fekvése jobban megfelelne azon középkori lovagváraknak, melyeket a költők s a regényírók annyiszor leírnak. Itt az egyszer a költök ábrándja testté vált; oly büszkén tekint le e vár az alatta fekvő völgybe, hogy szebbnek, regényesebbnek már a legdúsabb költői képzelem sem festhetné.”

Kísérőjük, Hergovich Katalin mesélt a történetéről: ez az észak-horvátországi várrendszernek az egyik leghíresebb pontja. Már a 14. században várerőd állt itt. Először a Cillei család birtokolta, majd később Corvin János, később átkerült a Draskovic családhoz is. A várnak ezt a romantikus formáját a 19. században nyerte el egy átalakítás során.

Ki hallott már az Ivanscsica-hegység északi lábainál fekvő Lepoglaváról? Pedig a központját meghatározó pálos kolostor és Nagyboldogasszony-templom a közös horvát-magyar történelem egyik kivételes emléke. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok a 15. században alapították, s hamarosan a horvátországi központjuk lett. Patronálta Mátyás király is, akinek halála után fia, Corvin János herceg egy még nagyobb és fényesebb templomot építtetett, amely aztán végső nyughelye is lett. 1504-ben temették el a szentélyben.

Lepoglava után a hazajárók felemelkedtek az Ivaneci-hegységbe, amelynek 1000 méter feletti csúcsáról remek körpanorámában gyönyörködhettek a Dráva mentétől Zagorjéig. Átkelve a hegyen Belek, Milen és Greben várához ereszkedtek. Novi Marof és Remetinec

érintésével Bélán zárták zagorjei kirándulásukat. Ott áll még az Erdődy család öröksége. A kastélytól tekintettek vissza Zagorje háborítatlan

dombjaira.

Bizony, rendesen képes belefeledkezni a rohanó világ, a hétköznapi gondok elől menekülő ember ebbe a hegy mögötti háborítatlan tájba. És a hazajáró turista is elégedetten távozhat, hisz a régi és megújult romok között csak rátalált a magyar idők múlhatatlan emlékeire.

Borítóképünk kivágás a fenti videóból

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!