PR cikk

2022.08.12. 23:59

„Mérhetetlenül büszke voltam rájuk”

delmagyar.hu

A munka- és továbbtanulási lehetőségektől távolabb eső kistelepüléseken élő diákok több mint fele legfeljebb az általános iskolai tanulmányait fejezi be. Leginkább azért morzsolódnak le a középiskolában, mert megpróbáltatás számukra az elszakadás az otthonuktól, a közösségváltás. Ezeknek a gyerekeknek nagy szükségük lenne arra, hogy valaki személyre szabott figyelemmel kísérje őket a hétköznapokban, és inspirálja, bátorítsa: legyenek álmaik, és merjenek azokért kitartóan küzdeni. Lelóczki Éva a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) néprajz mester szakos hallgatója az elmúlt tanévben ezt a célt tűzte ki maga elé mentoráltjaival kapcsolatban. A Tanítsunk Magyarországért költségvetési finanszírozásból megvalósuló program, amelyet 2018 decemberében Dr. György László innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár hívott életre. A program célja, hogy 2030-ra minden most általános iskolás gyermek rendelkezzen legalább szakmával, vagy tanuljon tovább.  

Lelóczki Éva mentornagykövet, Rácz Csilla, Rácz Jázmin mentoráltak és Dr. György László programalapító

Ma már több mint 1000 mentor, 4000 mentorálttal bizonyítja, hogy minden gyermek tehetséges valamiben, csak fel kell fedezni ezt a tulajdonságát.

A program keretében egyetemista mentorok foglalkoznak a gondjaikra bízott hetedik és nyolcadik osztályos diákokkal. A közös tanulás, személyiségfejlesztés, továbbtanulásra való felkészítés mellett sok élménnyel is gazdagítják a diákok hétköznapjait.

A program nagykövetei azon mentorok közül kerülnek ki, akik sikeresen teljesítették az első évet, és lelkesedésükkel, valamint kitartásukkal a Tanítsunk Magyarországért elkötelezett képviselői lettek. Lelóczki Éva is ilyen nagykövet, mint mondja, az SZTE tavaly csatlakozott a programhoz, ő pedig mindenképpen a részese szeretett volna lenni.

Kihívások

A mentorokra jellemzően három-öt fős kis csapatokat bíznak, Éva az előző tanévben négy mentorálttal dolgozott. A kérdésre, hogy ők honnan jöttek, mi volt jellemző rájuk a közös munka kezdetén, kiemeli: „A program elsődleges célja, hogy hátrányos helyzetben, távol eső településeken élő gyerekeket felzárkóztassunk, továbbtanulásukban segítsünk, mindezt a pedagógusokkal együttműködve. Ilyenformán főként nehezebb helyzetben élő gyerekekről beszélünk. A települések zártsága miatt sokan nem voltak még nagyobb városokban, nem ültek villamoson, vonaton – persze vannak kivételek is, de főként ilyen előélettel kezdenek bele a programba, ezeken igyekszünk változtatni.”

„Számomra az egyik legnagyobb kihívás a szülőkkel és a gyerekekkel való iskolán kívüli kommunikáció volt. Nagyon kedvesen fogadtak, mindenkivel megtaláltuk a közös hangot, csak sok gyereknek nem adatik meg a lehetőség, hogy saját telefonja legyen. Így értem azt, hogy nehézkes volt a kommunikáció, de mostanra az is megoldódott, ha a rokonságban volt készülék, akkor az lett a kapcsolattartói telefonszám” – árulja el a mentornagykövet.

Lelóczki Éva szerint a program nagyban hozzájárul mind a mentor, mind pedig mentoráltjai személyiségének fejlődéséhez. „Olyan képességekre teszünk szert, melyek az élet minden területén a hasznunkra fognak válni. Gondolok itt például az idegenekkel való fesztelen kommunikációra, a problémákra való azonnali reagálásra, a közösségben való együttműködésre, embertársaink szeretetére, megbecsülésére és elfogadására” – hangsúlyozza.

Pozitív élmények

A mentorok rendszerint heti egy alkalommal találkoznak kis pártfogoltjaikkal, de nem csak a tanulás miatt: közös programok, néha megindító élmények is beleférnek az együtt töltött időbe. „A gyerekeim első villamosozása, első trambulin parkban való részvételére mindig szívesen emlékszem majd vissza, de számomra a legmeghatóbb pillanat az az volt, amikor a komfortzónájukból messzire kilépve, az iskolában rendezett kulturális napon elmondták a saját kis szövegrészletüket a csoport számára kijelölt országról. Mérhetetlenül büszke voltam rájuk.”

Éva az első mentori évét értékelve elmondja: „Csak pozitív elményekkel gazdagodtam, rengeteget tanultam a gyerekekről, önmagamról is.” A kérdésre, mivel bátorítaná a program iránt érdeklődő egyetemistákat, Éva így összegzi tapasztalatait: „Mindamellett, hogy egy páratlan közösség tagjai lehetnek, gyerekeken segíthetnek, életre szóló kapcsolatokat alakíthatnak ki velük, példaképek lehetnek számukra, igazi sikertörténetek születhetnek. Ezek mellett pedig kihívásokkal, izgalmakkal, nehéz és csodás pillanatokkal teli páratlan kaland, amely az életünkön végig fog kísérni minket.” 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában