2022.11.29. 00:00
Nem élhetünk muzsikaszó nélkül! Vár a 100 Tagú Cigányzenekar szegedi koncertje
A Belvárosi Mozi felújított, patinás Zsigmond Vilmos terme ad otthont a 100 Tagú Cigányzenekar sztárzenekarának ünnepi koncertjének. A hungarikumok közé tartozó formáció sok-sok év után tér vissza Szegedre. A december 27-i fellépésről az est szervezőjét, Horváth Lászlót kérdeztük.
– Régen lépett fel utoljára a városban a 100 Tagú. Minek köszönhetik a szegediek a szerencsét, hogy most újra viszontláthatják a zenekart?
– Zenekarként, szervezőként és magánemberként is mindannyian nagyon szeretjük a várost. Sajnos a járványhelyzet nem engedte, hogy előbb visszatérjünk. Mivel mostanra úgy néz ki, túl vagyunk a pandémián, eljött az ideje, hogy az egykor szinte hagyománnyá vált ünnepi turné Szegedre is ellátogasson, és nagy örömünkre szolgált, hogy egy olyan nagyszerű helyszínre találtunk, mint a Belvárosi Mozi frissen felújított Zsigmond Vilmos terme. Nagyon várjuk, hogy felavathassuk.
– Mire számíthat a közönség a december 27-i koncerten? Kinek ajánlják ezt az estét?
– Mindenkinek, aki szereti. (nevet) A célközönség életkora nagyon széles skálán mozog. Nagyon sokan családi programnak szánják, és jön minden generáció. Kiváló ünnepi ajándéknak és programnak ígérkezik a koncert. Klasszikusok és tradicionális dalok éppúgy a program részét képezik, mint a könnyedebb dallamok, ráadásul a társulat legkiválóbb muzsikusai és szólistái tolmácsolásában.
– Jellemző, hogy a koncertjegy ajándékként kerül a fa alá?
– Tapasztalataink szerint nagyon is az, hiszen igazi prémiumkategóriás program mind a zenei élményt, mind a koncert légkörét tekintve. A fiatalok szívesen ajándékozzák meg a nagyszülőket, szülőket egy 100 Tagú-élménnyel. De valójában, ahogyan már említettem, az egész családnak nagyszerű közös estét, felejthetetlen élményt kínál a koncert.
– Milyen hosszú lesz a koncert?
– Mindig kétfelvonásos. Az 50-60 perces első felvonás után 20 perces szünet következik, amikor is kicsit megpihenhet, frissülhet a publikum. A második felvonás általában kicsit hosszabb, hiszen a finálé után soha nem maradt még el a visszataps.
– Napjainkban mennyire van létjogosultsága a cigányzenének?
– Leszögezem, hogy a 100 Tagú zenei világa átmenet a cigányzene, a komolyzene és a könnyűzene, és még olykor a világzene között is. A koncertlátogatottság és a meghívások száma alapján úgy néz ki, hogy az igény nem csökken a cigányzene iránt. Azért ez a zenei világ egészen speciális, amit nem minden nap nézhet és hallgathat meg az ember élőben. Ráadásul az utóbbi időben nagyon sok együttműködés is történik más műfajban tevékenykedő, híres előadókkal. Sok ilyen jellegű felkérés éri a zenekart, ami ugyancsak azt mutatja, hogy jól tud alkalmazkodni, és a társulat abszolút megtalálja a helyét a mai kor zenei világában.
– Mi a titka a világszerte ismert zenekarnak?
– A természetesség, a szív, a lélek és az egyedi, sajátos íz, amit a zenéjükben képviselnek. A 100 Tagú Cigányzenekar már 37 éves. Ez már önmagában beszédes információ, egyben garancia a minőségre, hiszen aki ennyi ideig sikerrel meg tud maradni a zenei életben, ott ez már nem is kérdés. Már az együttes létrejötte is érdekes, mondhatni egyedi. Hiszen 1985-ben, az akkori prímás király, idősebb Járóka Sándor temetésére álltak össze régi hagyomány szerint zenélni, és ott született az ötlet, hogy létrejöjjön egy nagy létszámú koncertzenekar. A többi pedig már történelem...
– Könnyű velük dolgozni?
– A zenekar jól szervezett, nagyszerű muzsikusok és emberek alkotják: nagyon vidám, életigenlő közeg. Jó velük a kapcsolat. Szeretnek jókat enni, inni, viccelődni. És a zene fanatikusai. A találkozókon már a gyülekező alatt előkerülnek a hangszerek, és a buszon is zenélnek, sokszor még hazafelé is. A koncerthelyszínen az ülő-, illetve a hangpróba alatt, sőt a koncertre várakozás idejében is muzsikálnak. Spontán hangversenyek alakulnak ki. De nem ritkán az idősebb vagy ügyesebb muzsikusok játékát csodálják tömött sorokban a többiek. Vagy mutatnak egymásnak zenei témákat, „fikcsiket”, ahogyan azt zenészkörökben mondják. Sokszor úgy kell őket elcsitítani, hogy csöndet kérünk, mert rövidesen kezdünk. (nevet)
– És mit jelent a közönségnek ez a muzsika?
– Szerintem ez is változó. Van, aki csak a családját kíséri el, aztán tátott szájjal hallgatja, élvezi, majd hihetetlen ovációba tör ki, nem egyszer voltam már ennek tanúja. Vannak olyanok is, akik a komolyzene világából érkeznek, és onnan közelítik meg ezt a zenét, ők is szeretni szokták az egyedi ízt és a filharmonikusokhoz képest lazább zenei hozzáállást. Gyakran a komolyzenészek maguk is csodálattal tekintenek a társulatra. És amit én tapasztalok: sokszor nem értik, miért nem kérünk – és nem is hoztunk – kottaállványt. Mert ez a zenekar nem kottából játszik. Látni, ahogy a közönség soraiban az idősebb párok egy-egy dalnál megbökik egymást, egymásra néznek, biccentenek, elmosolyodnak, mert a fiatalságukat jelentik bizonyos nóták és dalok. És egy érzelmi hullámvasútként élik meg az estét, hol együtt nevetve, hol könnyezve, hol mulatva.
– Mit üzennek a közönség számára?
– Csupán ennyit: boldog ünnepeket kívánunk! És ünnepeljenek velünk! Úgy tudom, a megemelkedett rezsiköltségek okozta megszorítások miatt januártól Szegeden is zárva lesz a legtöbb önkormányzati intézmény, szóval már csak ezért is tessék szórakozni, amíg lehet, és van hol!
Jegyek kaphatók a Belvárosi Moziban, Szeged, Vaszy Viktor tér 3. szám alatt, illetve online.