az elveszített barátságok boltjában sosem volt nagy a forgalom.
a nagy rézkilincset ritkán nyomta le más kéz a tulajdonosén kívül - talán az emberek úgy gondolták, nem érdemes már régi dolgokért kuncsorogni. ami szétszakadt, ugyan olyanra össze nem varrh
szakad az eső. órák óta kopog a tetőablakon megnyugtató ritmusban. néha közbeékelődik egy-egy szinusz, aztán újra az az álomba ringató moraj. legelőször belgiumban néztem az eget tetőablakon át. ott volt az ágyam. néha ijesztő volt felébredni: kinyitottam
a hosszú nyári szünetben az embernek néha jól esne egy kis csend. főleg, amikor a gyerek már hatodik napja beszél egyfolytában úgy, hogy levegőt sem vesz, amikor már negyedszer kell neki szólni, hogy rakjon rendet a szobájában, vagy menjen át tejért.
ha akarom, a kislány idegesítő. be nem áll a szája, állandóan csak kérdez, újabb és újabb mondatok törnek elő belőle, nagy kérdőjelek lebegnek a levegőben, csak mondja, csak mondja megállás nélkül