Délmagyar logó

2019. 06. 26. szerda - János, Pál 20°C | 32°C Még több cikk.

A szegedi Biacsi ikrek három számban is kiharcolták a paralimpián való indulást

A szegedi ikerpár, Biacsi Ilona és Biacsi Bernadett három atlétikai számban (400, 800, 1500 méter) is kiharcolta a 2020-as tokiói paralimpián való indulást. Antal Andor és Szabó Erzsébet tanítványai harmadik ötkarikás szereplésükre készülhetnek.
Délután két óra. Árnyékban 29 Celsius-fok. Napon sokkal több. Rekkenő a hőség. Ilyen időben mindenki az árnyékot keresi. Biacsi Ilona és ikertestvére, Bernadett az SZVSE-pálya salakján ilyet nem nagyon talál. Egy hely van, ez az alkalmi öltöző. Edzésre érkezik az SZVSE két atlétája.

– Mi lesz a penzum, Andor bá? – szól Ilona mesteréhez, Antal Andorhoz. 19 éve edzőjük a lányoknak, akik vele lettek ismertek, sikeresek.

– 10×200 méter. Fokozni kellene a tempót. Kezdjetek melegíteni! – jött a válasz a trénertől, aki 1963 óta dolgozik az SZVSE-ben. Nem ma kezdte a szakmát. Melegíteni? Olyan hőség van, hogy elég csak a napra állni. A lányok felveszik a napszemüveget, futnak négy bemelegítőkört, már nézés közben elfáradunk. Róják a köröket salakon! Talán egyedül a világon. Nem tudunk arról, hogy paralimpikon atléták bárhol is ilyen körülmények között edzenének. És ketten immár a harmadik ötkarikás részvételükre készülnek: az elmúlt hétvégén Olaszországban három számban, 400, 800 és 1500 méteren harcolták ki, hogy ott lehessenek 2020-ban Tokióban. Őket nem érdekli, hogy hepehupás a salak. Nem panaszkodnak.
A szegedi Biacsi ikrek három számban is kiharcolták a paralimpián való indulást. Fotó: Kuklis István - GALÉRIA
- Évi két-három cipőt koptatunk el – mondja Berni, miközben nyújtanak az árnyékban. – Nézd, milyen kis könnyű cipőnk van – mutatja azt a lábbelit, amit a nagyobb tempójú futáshoz használnak. És tényleg: a kezünkbe vesszük, és jóformán nem is érezzük.

Egy speciális atlétikai versenyen találkozott először Antal Andor a két lánnyal. Időmérő volt. Előbb jött a 800 méter. Ilona szépen futva megnyerte. Néhány perc múlva pedig jött az 1500. – Bravó kislány! Hogy tudtál egymás után ilyen ügyesen futni? – kérdezte Antal edző. – Az a tesóm, Ilona volt, én Berni vagyok! – jött a válasz. Az ikrek elkezdtek járni edzésre, de nyáron már nem jöttek. Ekkor mindenki úgy gondolta, hogy vége, befejezték. Szeptemberben, mikor elkezdődött a suli, újból megjelentek. – Hát ti? – kérdezte a tréner. – Nyári szünet volt – jött egyszerre a válasz. – Nálunk nincs nyári szünet, gyerekek – mondta Antal Andor. Azóta egyetlen edzésről sem hiányoztak, örökre megtanulták, hogy nincs megállás.

Eközben már a futóiskolát végezte Ilona és Berni. Évekkel ezelőtt csatlakozott az edzői csapathoz az egykori kiváló atléta, Szabó Erzsébet, így nemcsak Antal Andorral edzenek. Hetente egyszer átjárnak Hódmezővásárhelye, hogy rekortánon is tudjanak gyakorolni. Mikor lesz Szegeden atlétikai centrum? – kérdeztük kíváncsian a mestert. – Az ősszel! De hogy melyik ősszel, azt nem tudom – felelte viccesen az atlétikai szakember.

Már 30-40 perce melegített a két kiváló sportoló. Önállóan. Van már rutinjuk, mindketten a krisztusi korban járnak. Tokió után még bennük van Párizs – ezt vallja Antal, aki kiemeli, hogy Szabó társedző tapasztalata nagyon sokat jelent.
A szegedi Biacsi ikrek három számban is kiharcolták a paralimpián való indulást. Fotó: Kuklis István - GALÉRIA
Porzik a salak. Ez egy salakmotorversenyen megszokott, atlétikában nem. Berni megfog egy fadarabot, lehajol, meghúzza a célvonalat. Elsétálnak a kétszázhoz. Ott a sarkukkal húzzák meg a rajtvonalat. Nem lesz egyszerű futniuk, hiszen 130 méter környékén egy sátorváz maradt bent egy rendezvényről, így azt ki kellett kerülniük. Megpróbálták ők arrébb rakni, de meg sem mozdult a monstrum, így úgy futottak, mintha a hajrában előzniük kellett volna.

– 31,7 másodperc az első! Ezt tudjátok majd fokozni? – kérdezte a tréner a lányoktól. Ők csendben mosolyogtak egyet, és elindultak a kanyarba, hogy megkezdjék a második penzumot. Tudták fokozni, 31,1 másodperc lett a második. Nem zavarta őket az előzés, nem törte meg a ritmusukat.
 


Miközben a lányok sétáltak az újabb kétszázak felé, addig azért jutott idő a nosztalgiázására. – Hamarosan itthon lesz egyik legkedvesebb tanítványom, Dudás Gyula – mesélt a mester. – Igazi pótapja lettem, hiszen árva gyerek volt. Amikor hazatér Angliából, ahol most dolgozik, akkor mindig megkeres, beszélgetünk egy jót. Igazi csoda volt ő, igazi példakép, megmutatva, hogy nehéz sorsú gyerekek is lehetnek sikeresek.

A lányok ötödjére 31 másodpercet futottak. – Bravó! Mivel tényleg meleg van, és nagyon szépen dolgoztok, így elég lesz nyolc – közölte a jó hírt Ilonával és Bernivel az edzőjük.

Egy kis mosoly azért megjelent az arcukon. Az utolsó három kétszázat is rendesen megpörgették, nem volt semmi visszaesés. Edzenek ők keményen, hiába van meg a jövő évi kvóta Tokióba, ők még idén is szeretnének jól szerepelni. Hamarosan kedvenc versenyükre, Lengyelországba utaznak. Sok külföldi barátjuk van, és nagyon várják már, hogy eldördüljön a startpisztoly, mert imádnak sportolni. Jó látni az ilyet, hogy micsoda alázattal, jó kedvvel csinálják azt, ami az életük. Nekünk pedig egy dolgunk marad, örülni a sikereiknek. Hál' isten ebből van bőven, jövőre meg irány Tokió, mert megvan a repjegy. Bravó lányok!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kisgyerekként az újszegedi sportcsarnok lelátóján szurkolt, majd a PICK-ben lett sikeres játékos

Kisgyerekként az újszegedi sportcsarnok lelátóján szurkolt, majd a PICK-ben lett sikeres játékos
Hét idényt játszott a MOL-PICK Szeged férfi kézilabdacsapatában Balogh Zsolt. A magyar válogatott… Tovább olvasom