– Február 21-én, amikor a nyíregyházi bajnokin leült először trénerként a kispadra, gondolta, hogy bajnokcsapatot farag? – kérdeztük a trénertől, akinek irányítása alatt lejátszott tizenöt mérkőzésből tizenkétszer győztesen került ki a csapat.
– Ugyan már! Olyan ember nincs, aki a bajnokság közben leül a kispadra, s azt mondja: elsők leszünk!

– Milyen állapotban lévő együttest kellett átvennie? Gondolok elsősorban arra, mennyire kellett morálisan helyre raknia a társaságot?
– Igazán nem tudok még annyit magyarul, hogy teljes mélységében meg tudjam magyarázni az akkori állapotot. Legyen annyi elég, nagyon bíztam a játékosokban, s mint korábbi játékostárs tudtam, a világ bármelyik csapata ellen nyerni tud ez a társaság.

– Mennyit vett át Zoran Kurtes edzői módszeréből? Vagy éppen válogatott játékosként szerzett tapasztalatát, edzői tanulmányait használta fel a munkájában?
– Köszönettel tartozom az elődeimnek: Dragan Djukicsnak, Kovács Péternek és Zoran Kurtesnek. Mindenkitől tanultam, s amit jónak láttam, a magam munkájában is alkalmaztam. Ez úgy tűnt, jól bevált. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy játékosként emeltek ki, s nem felejtettem el sok olyan dolgot, ami a srácok lelki egyensúlyát, fittségét biztosította. Gondolok a rájátszás gyilkos ütemére, s ennek ellensúlyozására megpróbáltam frissíteni a csapatot, nem tartottam erős edzéseket.

Jó védekezés Vladan Matics amikor az új játékosokról beszélt határozottan kijelentette: „Nem engedek egy jottánnyit sem abból az elvemből, hogy egy csapat eredményességének záloga a jó védekezés. A támadás csak ezután következhet. Az új játékosoktól is ezt kérem. Ha valaki nem tud beállni a sorba, akkor nagyon sajnálni fogom, de nem tartok igényt a játékára. Nálam nincs bérelt hely, hacsak az élet nem kényszerít rá."

– Amikor három hónappal korábban hirtelen kiemelték a csapatból, s azt mondták, holnaptól te vagy edző, nem lepődött meg?
– Nem készültem rá. Azt mindenki tudja, már évekkel korábban kijelentettem, szeretném edzőként folytatni a kézilabdás tevékenységemet. Az első pillanatban nem is éreztem a döntés súlyát. Nyíregyházán az első mérkőzésemen azonban annyira égett az arcom, s olyan lámpalázas voltam, hogy nem is láttam a pályát.

– Amikor az elődöntőben öt mérkőzés után túljutott a csapat a Dunaferren, akkor szinte hallani lehetett, fellélegzett: megvan a Bajnokok Ligája részvétel. Jól gondolom?
– Így történt! Ez volt a minimális cél, s ezt megvalósítottuk. Igaz, egy kicsit nehezen, de a végeredmény számít. Végül azoknak lett igazuk, akik azt mondták, könnyebb dolgunk lesz a Veszprém ellen.

– Még jósnak is bevált. Ott voltam Alsóörsön az Aranysasban amikor a pincér megkérdezte, hogy mennyi lesz az eredmény, s azt mondta 3:1- gyel nyerjük meg a bajnokságot. Mire alapozta ezt a nagy önbizalmat?
– Arra, hogy tisztában voltam azzal, ez a társaság mire képes. Egészséges szemléletűek a játékosok. Tudnak egymásért, egy nemes célért küzdeni, csak meg kell találni a hangot hozzájuk. Nincs konfliktus a csapaton belül. Igaz, hogy a szerb és a magyar játékosok általában külön ülnek az asztalnál, de a pályán mindenki a kézilabda nyelvét beszéli.

– A három hónap alatt volt fegyelmi ügye?
– Dehogy. Mindenki tudta a kötelességét. Ha nem adnak rá okot, akkor a jövőben sem piszkálok egyetlen játékost sem.

– Mit szólt hozzá, hogy még meg sem nyerték a bajnokságot, s máris az edzői munkájának meghosszabbítását ajánlotta a klubvezetés?
– Nagyon boldog voltam. Szeretném bebizonyítani, hogy nem csak egy kiugró eredmény volt ez a bajnoki aranyérem.

– Jelentősen átalakul a csapat. Véleménye szerint erősebb lesz a Pick?
– Négy-öt új játékos lesz. Az elején egészen biztosan döcögni fog a kollektív játék. Türelmet kérek, mert lesznek hibáink. Megpróbáljuk sok előkészületi mérkőzéssel összegyúrni a csapatot. Most közel két hónapos szünet következik. Addig pedig lesz idő kidolgozni az új haditervet...