Délmagyar logó

2019. 05. 21. kedd - Konstantin Még több cikk.

Egy fiatal szegedi kosárlabdás kálváriája

A szegedi Tanács Attilának, a Szedeák egykori kosarasának ígéretes jövőt jósoltak a szakemberek. Egy térdsérülés azonban közbeszólt. Nagy valószínűséggel a 24 éves fiatalembernek abba kell hagynia a profi sportot.
Egy jellegzetes mozdulat Tanács Attilától, a Naturtex-Szedeék időszakból Fotó: Gyenes Kálmán
Egyre több sportbarát kérdezte egymástól az elmúlt időszakban, hogy mi van Tanács Attilával, a Szedeák férfi kosárlabdacsapatának egykori játékosával. Nem hallanak róla semmit. Hiába keresik a nevét valamelyik NB I A csoportos együttes összeállításánál, nem találják.

Edzői segítség

Szerdán délután – nevelőedzője, Molnár Csaba segítségével szereztük meg a telefonszámát – hívtuk a mobilját. Nem volt túl jókedvű. Csak hosszas rábeszélés után tudtunk tegnap délelőtt randevúzni vele a Stefánia cukrászdában.

Amíg vártam Attilát, egy kicsit nosztalgiáztam. Bevallom, egyik kedvenc szedeákos játékosom volt. Szerettem az újszegedi sportcsarnok mikrofonjába ordítani, hogy a pontszerző: „Tanács Attila!" Azok az alapvonal közeléből elengedett tempók! Azok csodásan, „csontnélkül" landoltak legtöbbször a gyűrűben. A szurkolók is szerették. Sőt arról beszélgettek a lelátón, hogy sokra viheti, szép karriert futhat be. „Ez a srác válogatott lesz!" – állapította meg több szegedi kosárlabdában dolgozó szakember. Azonban 2003 októberében megsérült. Kecskeméten. Súlyosan. Egy edzésen.

– Ekkor kezdődött a kálváriám – kezdte a beszélgetést a 24 éves fiatalember –, azóta sem jött rendbe a jobb térdem. Elszakadt az oldalszalagom, és porcleválásom is lett. Kecskeméten műtöttek. A klub ragaszkodott hozzá. Így utólag: nem biztos, hogy jó ötlet volt. A rehabilitációm nem sikerült tökéletesen. Ezután még kétszer feküdtem a műtőasztalra. Egyre több porcdarabot távolítottak el. Hiába próbáltam meg mindent, nem javult az állapotom. Gyógyszer-, injekciókúra. Erősítőgyakorlatok. Nem használt. Közben Kaposvárra igazoltam. Tavaly nyáron velük edzettem. Fájt, de csináltam. Szlovákiában három edzőmeccset is játszottam, élveztem, jól is ment a kosárlabda. Utána azonban egyre elviselhetetlenebb lett a fájdalmam. Nem tudtam játszani.

Nézem Attilát. Kerestem a mosolyát, azt a jókedvet, ami jellemző volt rá. Most csak néha bukkant elő. Főként akkor, amikor a Szedeákról beszélgetünk.

– Nagy hiba volt eligazolnom. Kecskeméten nem éreztem jól magam. Azt a családias és baráti hangulatot sehol sem tapasztaltam, mint Szegeden. Mi egymásért játszottunk. Kecskeméten a pénzért. Ez a profizmus. Igaz, azt hihetetlen harcot nem kívánom vissza. Mindenki mindenkit fúrt. Engem is. Főként, mert Molnár Csabával érkeztem a csapathoz. Neki sokat köszönhetek. Rengeteg segítséget kaptam tőle.

Természetesen a régi játszótársak rendszeresen felkeresik. Erőt adnak. Mi a cukiban beszélgetünk tovább. Lát még reményt? Az nem lehet, hogy 24 évesen kénytelen hátat fordítani a sportágnak.

Beletörődött

– Egy éve, ha valaki azt mondja, hogy kész, vége, akkor megőrülök. Ma már kezdek beletörődni a sorsomba. Persze: a remény hal meg utoljára. De egyre kevesebb esély van a visszatérésre. Minden csodaszert kipróbáltam. Most is egy injekciókúrán veszek részt, április 20-án pedig atroszkópos vizsgálatot hajtanak végre az új klinikán. Kincses doktor megnézi kamerával, hogy mi újság a térdemben? Rengeteg mindent olvastam. Interneteztem. Japánban már ezt a sérülést egy teljesen új módszerrel gyógyítják. De az sem biztos, hogy használna. Próbáltam Svájcban gyógyíttatni magam. Lebeszéltek, mert elképzelhető, hogy pénzkidobás lett volna. Kezdek beletörődni a sorsomba: számomra ilyen fiatalon véget ért a profi pályafutás.

Meccsek, kosarak, „sapkák". Attila egyre jobb kedvű lett. Beszélgetünk a Naturtex-Szedeák nagy meccseiről.

– Több bajnokink is megvan videón. Az elmúlt hónapokban nem néztem meg őket. Nem vitt rá a szívem. Régebben sokszor merítettem ebből erőt. A B csoportos, majd az A csoportos meccsek soha sem törlődnek ki. Úgy érzem, hogy így is sikerült örömet szereznem a szurkolóknak. Rövid, de sikeres pályafutást tudhatok magam mögött. Pedig fiatalként az NBA-ről álmodtam. Persze, arról nem tettem le, hogy alacsonyabb szinten néha legalább mozogjak. De hol van az még? Szerencsém van, mert nyolc éve van egy párom. Erzsébet sokat segített a nehéz időszak átvészelésében. Most a civil életre készülök. Nem egyszerű, hiszen a kosárlabda volt a mindenem. Keresem a lehetőségeket. Szeretnék testvéremmel egy vállalkozást elindítani, célokat tűzni magam elé. Olyat, amilyet a kosárlabdában szerettem volna elérni.

Istenadta tehetség

Kezet fogunk. Felnézek rá. Nem hiába, hiszen két méter magas. Elkísérem a biciklijéhez. Most ez a sport számára. Sehol egy labda, sehol egy palánk. Egyre távolabb kerül tőle mindkettő. Pedig neki a kosárpályán kellene vitézkednie, a nézőknek pedig a pontjai után tapsolni. Mert Tanács Attila egy istenadta nagy tehetség – volt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Klasszisokkal jobb a Domino

Még véletlenül sem lehetett azt mondani, hogy kedvező előjellel várta a mérkőzést a Szeged: Varga… Tovább olvasom