Délmagyar logó

2019. 05. 21. kedd - Konstantin Még több cikk.

Felállt a tragédia után: megható beszélgetés a Szedeák legendás játékosával, Nyilas Istvánnal

Nyilas István (42), a Naturtex Szedeák férfi kosárlabdacsapatának egykori játékosa nem szakadt el a sportágtól, a volt csapatkapitány NB I A csoportos meccseket vezet. Két éve elveszítette szerelmét, azóta egyedül neveli két gyermekét. Megható beszélgetésen vagyunk túl, ahol őszintén beszélt az érzéseiről.
– Szerdán a Fehérvár ellen végre nyert egykori csapata, a Szedeák. Még mindig veszélyben van, sikerül kiharcolnia a bennmaradást? 
– Nagyon bízom benne, de nem lesz könnyű, mert a TF Budapest veszélyes csapat. Rajtuk nem lesz akkora nyomás, mint a szegedi csapaton. Fontos lesz, hogy miként bírják el a játékosok ezt a terhet. Jobb csapat a szegedi, az nem vitás, de a TF valójában a bajnokság eleje óta erre a play-outra készül, ezért lehet veszélyes ellenfél. 

– Miért lett játékvezető? 
– Valójában vonzott, és nagyon élvezem, szeretem ezt a munkát, de rengeteget kell még tanulnom. Kiváló közösséghez tartozom itt is, jól érzem magam. 

– Nem furcsa a másik oldalon állni? 
– Nem! Voltam játékos, voltam edző, így ez sokat segít nekem. Viszont azt el kell mondjam, hogy a játékvezetés mindkettőnél sokkal nehezebb! Szeretem ezt csinálni. Régebben sokat vezettem gyerekmeccseket, hihetetlen érzés volt köztük lenni, hiszen ekkor mi nemcsak játékvezetők vagyunk, hanem segítjük őket, mert sokszor elfelejtik a szabályokat, futnak a labdával. Ekkor szólunk, hogy nem szabad, megsimogatjuk a fejüket, elmagyarázzuk, hogy mit kell csinálniuk. 

– Vezetne meccset a Szedeáknak?
– Nem, nem is lehet, de a Kosársulinak sem fújhatnék. Vásárhelyen kint van fotóm a falon mint a klub egykori játékosa. Az érzések nálam sokat jelentenek, ez pedig nagy dolog. 
Az egykori kiváló kosárlabdázó ma már meccseket vezet az A csoportban. Fotó: Frank Yvette
Az egykori kiváló kosárlabdázó ma már meccseket vezet az A csoportban. Fotó: Frank Yvette
– Több mint két éve vesztette el feleségét, Krisztát. Hogyan tette túl magát a tragédián? 
– Nehezen. Huszonhárom évet éltünk együtt, boldogságban, szeretetben. Két gyermekünk született, Enikő és Geri. Mindenki azt kérdezte, hogy mennyire volt nehéz a gyerekeknek. Nagyon nehéz volt nekik, de nekem sem volt egyszerű.

– Hogy tudta elmondani a gyerekeknek, hogy nem él az édesanyjuk? 
– Kegyetlen pillanat volt mindhármunk számára, szörnyű nap volt az. 

– Kriszta hogy viselte a betegséget?
– Hatalmas erő volt benne, élni akart, az utolsó pillanatig küzdött a gyilkos kórral. Az utolsó hetet is vele töltöttem Vásárhelyen, a kórházban. Ott voltam mellette. Nagy harcot vívott. A kezeim között halt meg. Éppen a kedvenc zenéit raktam be, és képeket nézegettem az életünkből, amikor megtörtént a tragédia. 

– Hallgatom, és csodálom, hogy milyen őszintén beszél erről. Kevesen tudnának így megnyilvánulni. 
– Mi mindig őszinték voltunk. Sokszor kérdeztem, hogy miért pont velünk történt? De természetesen válaszok nincsenek. Kriszta sohasem beszélt a betegségéről. Egyszer jöttünk haza Pécsről, akkor talán 10 percig volt téma, és csak annyit mondott, hogy ha már nem lesz, akkor nem akar egy kép lenni a falon. Az elmúlt nyáron el is költöztünk régi otthonunkból. Így egy kicsivel könnyebb. 

– Enikő is Geri sportol? 
– Mindketten kosárlabdáznak. Enikő 16 éves, Geri 12. A lányom nagyon szorgalmas, a kisfiam is tehetséges, a lényeg, hogy mindketten mozognak. Járok a meccseikre, néha azért nehezen bírom, hogy ne szóljak, hiszen harminc évet játszottam, sőt még NB II-ben most is néha beszállok.

– Mi élteti? 
– Nehéz volt elfogadni a helyzetet, de el kell. A múzeumban dolgozom, nevelem a gyermekeimet, vezetem a meccseket. Még van feladatom az életben, és a boldogság is visszaköltözött a szívembe.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A dobogóért küzd a SZEOL SC

A dobogóért küzd a SZEOL SC
Hétvégi sikerével ismét visszaállt a dobogóra a labdarúgó NB III Közép csoportjában a SZEOL SC. Tovább olvasom