Sport

2011.04.11. 16:15

Foci a környéken: a kiénekeltetett szabadkai sajt története

Szabadka - Jó időben hétvégén férfiember meccsre jár, nyílalt belém a felismerés. Így vasárnap fogtam magam, és megnéztem, mire mennek a Tengerészek a Sírásókkal. Oké, oké: átugrottam Szabadkára, ahol a helyi Szpartak a tavalyi bajnok és idén is listavezető Partizán Belgrádot fogadta. S bár vezetett a Zlatibor, mégis a feketék örülhettek a végén: 1–2.

Garai Szakács László

– Fussatok! – hangzott a felszólítás a hátam mögül a pályán melegítő játékosoknak. Mi ebben a különös? Talán csak annyi, hogy a szabadkai Szpartak oroszlánbarlangjában harsant a kiáltás.

Kishaveren láttam pénteken, borzasztóan irigykedik, de állítása szerint nem áll szóba vele a felesége, ha kijön velem. Így csak azt magyarázta lelkesen, hogyan lehet eljutni a stadionig. Végül másfele mentem. De erről a vendégszurkerek tehetnek, akik másfél órával a kezdés előtt gyalogosan indultak el a szabadkai vasútállomásról a Szpartak-stadionba. A menet szépen rendben tette meg a közel három kilométeres utat, végig rohamrendőrök sorfala között, akiknek szerencsére tényleg csak annyi volt a dolga, hogy biztosítsák a Grobarik útját. Így nekem maradt a kerülőút, legalább megismertem a főútvonalakon kívüli Szabadkát, megérte.

Foci a környéken: Szpartak Szabadka-Partizán Belgrád 1-2. Fotó: Garai Szakács László (galéria)


A Zlatibor-aréna pont olyan, mint a hazai stadionok többsége: felújításra szoruló intézmény, világítás nincs, műanyag székek csak a fő tribünökön vannak. Ám ezen a vasárnapon nemcsak ezek a kék-fehér ülések teltek meg, a kanyarokban is szép számmal ültek, álltak a betonon, 7-8 ezren biztosan kíváncsiak voltak a fővárosi bajnokcsapat vendégjátékára.

Bemelegítő cicázás Partizán Belgrád-módra

Szpartak Zlatibor Voda Szabadka–Partizán Belgrád 1–2 (0–0)

Szerb első osztályú bajnoki labdarúgó mérkőzés. Szabadkai városi stadion, vezette: Mazics, asszisztensek: Pavlovics, Korajlija.
Szpartak Zlatibor Voda Szabadka: Aleksics – Stevanovics, Saracs, Bratics, Torbica – Simonics, Milankovics (Covilo, 79.), Antonics, Puskarics (Avrics, 70.) – Vujaklija (Veselinov, 90.), Mirics. Edző: [namelink name="Ljubomir Risztovszki"].
Partizán Belgrád: Sztojkovics – Miljkovics, Lazevszki, Jovanovics, Krstajics – Petrovics, Babovics (Adiyiah, 55.), Ilics, Vukics (Tomics, 63.) – Iliev, Prince (Scsepovics, 82.). Edző: [namelink name="Alekszandar Sztanojevics"].
Gól: Mirics (53.), illetve Petrovics (68. – 11-esből), Tomics (92.)
Sárga lap: Vujaklija (26.), Saracs (50.), Bratics (93.), illetve Petrovics (89.), Scsepovics (94.)

Az első igazán nagy örömködésre már a bemelegítés alatt meg volt az okuk a vendégeknek, és igazából a picit rosszabb májú hazaiaknak is. Történt ugyanis, hogy a „lőgyakorlat" alatt a Partizán egyik fekete gyöngyszeme, a ghánai válogatott [namelink name="Prince Tagoe"] fejbe lőtte az egyik, a pályának háttal álló biztonsági őrt. – Hoppá, hoppá! – kiáltották egyből a Grobarik, akik percekig éltették csatárukat, és nevették a pórul járt szekuritist, akit a kollégái is megmosolyogtak.

A langyos első félidő után a másodikra megemberelték magukat a srácok. Mirics korai gólja picit felpörgette az eseményeket, a kapuk váltakozva forogtak veszélyben, ám amikor a Szpartak már elhitte, megverheti a bajnokot, lecsapott a vendéggárda: ehhez persze kellett egy véleményes tizenegyes is, de az utolsó percekben lőtt Tomics-szabadrúgás bármelyik bajnokság, bármelyik tüzérének dicsőségére vált volna. A hazaiak egy kicsivel nagyobb odafigyeléssel simán otthon tarthatták volna a három bajnoki pontot.

– Eddig is utáltam a Partizánt, de most már még jobban fogom – mondta a meccs után lógó orral [namelink name="Mitrók Antal"], szabadkai drukker. – Nem mutattak semmit, volt három jó lövésük, meg egy véleményes tizenegyes. Nem voltak jobbak nálunk.

Igazat kell adjak neki. A Partizán rutinból, szerencsével győzött, egyáltalán nem tudott a Szpartak fölé kerekedni.

Akcióban a Szpartak Szabadka ultrái
Hogy megérte-e átmenni egy közepes szerb bajnokira? Mindenképpen. Volt hangulat, volt szurkolás, ráadásul a Grobari tagjai ezen a délutánon egytől egyig úriemberként viselkedtek. A szokásos meccs eleji utálkozás után semmi mással nem foglalkoztak csak saját magukkal: lengtek a zászlók, szüntelenül énekelték az indulóikat, és amikor gólt kapott a csapatuk akkor sem kezdték el szidni a srácaikat. De a vendéglátó Blue Marines tagjai előtt is kalapot kell emelni. Jó volna, ha a magyar ultrák is saját magukkal, a csapatukkal foglalkoznának. A Balkánon, ahova imádunk ujjal mutogatni már tudják, ez a helyes út, így lehetnek tele újra a lelátók.

Így szurkol a Partizán-keménymag
A vereség és a két kapott gól egyébként azért is lehet különösen fájó a Szpartak drukkereknek, mert ez előtt a meccs előtt utoljára, hét fordulóval ezelőtt még 2010. november 28-án talált a kapujukba a zvezdás Kalugyerovics a 82. percben, azaz Aleksics kapuja 435 percen át volt bevehetetlen. Akkor is hazai pályán kaptak ki, akkor is 2–1-re, akkor is belgrádi csapattól és akkor is vezetett a Szpartak. Mi ez, ha nem fővárosi átok?

Együtt örül a Partizán Belgrád a szurkolóival
A mérkőzés összefoglalója a Partizán Belgrád honlapján megnézhető.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!