A hetedosztály legalján - egy legendás balástyai csapat története

A futball szeretetéért játszanak: a Legenda Lajcsi-kupában 14 meccsen mindössze négy pontot szerző tökutolsó Cartel Balástya számára csak a játék számít. A magyar labdarúgás valószínűleg legalacsonyabb szintű szervezett nagypályás bajnokságát vettük szemügyre.

A sport, és különösképpen a labdarúgás különös dolgokra képes. Itt van például a Legenda Lajcsi-kupa, Csongrád és Bács Kiskun megye talán legérdekesebb futballsorozata. A megyei harmadosztály alattinak mondott bajnokság a magyar nagypályás futball legalacsonyabb osztályának felel meg, valószínűleg kizárólag a budapesti BLASZ IV tartozik még a honi „hetedosztályba”.

A kupában olyan együttesek szerepelnek, amelyek anyagilag nem bírtak megfelelni az országos és megyei szövetség állította követelményeknek, a futballt viszont imádják, és nagypályás változatáról sem hajlandóak lemondani. Hallani érdekes történeteket a meccsekről, bemelegítés során elalvó, majd meccset eldöntő játékosról, kilenc emberrel kiálló csapatról, fiának gólpasszt adó apa esetéről, sőt, Davids-mezben játszó lelkes játékosról is, így hát megnéztük, milyen hangulata van egy ilyen összecsapásnak.

asrrg
A tisztelet itt is megvan: a csapatok sportszerűen üdvözölték egymást.
Fotók: Gyúrós István

Célpontunk az Ambrózfalva-Cartel Balástya „alsóházi rangadó” volt. A hazaiak a tabella második feléhez tartoznak, a vendégek viszont még ennél is lejjebb, konkrétan a tabella legalján foglalnak helyet. A 14 meccsén egy győzelmet és egy döntetlent elérő csapat tehát a magyar futball legalsó osztályának tökutolsó helyén szerénykedik – tagjai mégis odavannak a játékért. Nincs okunk ebben kételkedni, az ambrózfalvi vendégjátékra is több mint 80 kilométert utaztak a nem sok sikerélményt kapó balástyaiak.

Ambrózfalva-Cartel Balástya

Kicsit megijedtünk a találkozó elején, mivel a kezdési időpontban, vasárnap 13 órakor mindössze a hazaiak 15 játékosa melegített az ősgyepnek nyugodtan nevezhető, helyenként a vonalvezetés terén problémás játéktéren. Három perccel később aztán a vendégek is megérkeztek a pályára majd alig több mint negyed óra késés után Rácz László játékvezető sípjelére elindult az összecsapás. Bár a kezdésnél csak tíz néző volt ott az oldalvonal mellett, nem lepődtünk meg, mivel hallottunk olyan „legendás” meccsről is, amelyre egyetlenegy szurkoló sem ért ki. A kezdeti gyér létszám a félidőre negyvenre duzzadt, így pedig már egy MTK-s Ligakupa-meccs nézőszámával vetekedett az ambrózi derbi.

sft
Forró volt a hangulat…

Kicsit meglepő volt, hogy a kezdő sípszókor néhány méterre a partvonalról még egy tábortűz maradványa pislákolt, ám az ott talált sörös dobozok jól illettek a futballmeccshez. A fehérmezes Balástya kispadján nem volt tömegnyomor, mindössze egy játékos szerénykedett ott az első félidőben, aki azonban nem a minden megyei bajnokin ismert, a lábtörésen kívül mindenfajta sérülés kezelésére alkalmas „csodaszódát”, hanem egy márkás ásványvizet szürcsölt.

– Most vagyok először a csapattal, Szatymazról járok át futballozni. Nem igazán ismerek mindenkit, de azt tudom, hogy jó közösségbe kerültem – mondta a játékos, akit aztán az 55. percben bevetett a vendégcsapat. Azért az egész csapat, mert mint megtudtuk, a Cartel Balástyának (merthogy ez a hivatalos nevük) nemhogy edzései, edzője sincsen, így az együttes tagjai a meccsek előtt az öltözőben közösen döntik el, ki kap helyet a kezdőben…

gghhk
Pech: a cudar időben az egyetlen balástyai csere kabátban szorított a többieknek.

Ennek ellenére, mint a csereember bizonyítja, vannak „légiósok”, azaz más településen élők is a csapatban, ami persze nem is csoda: a nemrég még a megyeegyes bajnokságot megnyerő „nagy” Balástya mellett a település második gárdája, a Balástya II. a megyeháromban szerepel, így a körülbelül háromezer fős faluban nem csoda, ha a harmadik számú együttesre nem marad elég futballista korú férfi.

– Ez a liga a tömegsportról szól, aki itt is képes játszani, az már igazán szereti a sportágat – mondta a félidőben Rácz László korábbi NB III-as játékvezető. A spori egyébként nem érezhette magát egyedül a meccsen, mert a kézilabdához hasonlóan vele egyidőben egy másik bíró is a pályán serénykedett térfelekre osztva a játékteret. – Sokkal jobb megoldás ez, mint amit a megyeháromban alkalmaznak. Ott a vezetőbíró mellett csak egy partjelző lenget, így az egyik oldalon szinte lehetetlen észlelni a lest – mondta, és el kell ismernünk, elég sok igazság van a szavaiban. Ekkor már 2-0-ra vezettek a hazaiak, ám a Balástya nem adta fel a küzdelmet, 3-0 után 3-3-ra kiegyenlítettek, ám végül Kéri László szabadrúgása eldöntötte a meccset, a vendégek 4-3-as vereséget szenvedtek, így tizennegyedik meccsükön nem szerezték meg ötödik pontjukat.

adr
A haj már mint a nagyoknál – játékban azért volt némi különbség.

Mint megtudtuk, a Cartelt egyetlen ember, Fogas Péter „működteti”, aki a Legenda Kupa minden költségét állja. – Nyilván kitalálható, semmiféle hasznom nincs a csapatból. Arról van szó, hogy imádunk futballozni, és igyekszünk minden alkalmat kihasználni erre – mondta a játékos-tulajdonos, aki ezúttal is végigjátszotta a találkozót. – Szeretnénk fejlődni, tavasztól megpróbálunk edzeni, több pontot szerezni. Nem vagyunk világverő együttes, ám ha minden csapatnak ilyen eltökéltsége lenne hazánkban, nem itt tartana a magyar futball – mondta.

Bár a Legenda-kupa valóban nem a Chelsea, nem is a Ferencváros, de még nem is a Balástya I. szintje, a sorozat létjogosultságát jelzi: a jelenlegi 18 csapat helyett jövőre már várhatóan 22 együttessel rajtol a kétmegyés bajnokság.