Délmagyar logó

2019. 06. 27. csütörtök - László 20°C | 33°C Még több cikk.

Konyhakéssel kardozott a világ egyik legjobb kézilabdása

Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal beszélgetünk egészen más témában: gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. Nagy László (34) kézilabdást a világ egyik legjobb játékosának tartják. Szegeden, Rókuson, a panelban nőtt fel, és a labda volt a mindene.
Kedvencek

Kíváncsiak voltunk Nagy László néhány gyerekkori kedvencére.
Játék: – Labda, labda, labda. Voltak autóim, de én mozogni szerettem, így ha tehettem, akkor öcsémmel még otthon a lakásban is meccset játszottunk.
Mesekönyv: – Őszintén? Nem voltam nagy mesehallgató, így nem volt kedvencem.
Rajzfilm: – Sokat nem ültem a tévé előtt. Arra emlékszem, hogy vasárnap délután adták a Walt Disney-sorozatot, amiben két mese volt, illetve egy sorozat. Talán ezt néztem, de nem sokszor.
Tantárgy: – Nem jártam az élen a tanulásban, így a testnevelés volt a kedvenc.
Tanár: – Várkonyi Béla bácsi! Imádtam, nagyon jó szívvel emlékszem vissza rá. De nagyon kedveltem Hasznos Pálné tanárnőt is.


„Osztálytársam volt, így Nagy László kézilabdásnak dobom a labdát!" – nyilatkozta Weszelovszky László vízilabdás egy hete. A világ egyik legjobb játékosát, Nagyot a Délmagyarország napilap szervezésében 2011 decemberében 200 szavazó minden idők legjobb szegedi játékosának választotta meg. A balkezes játékos jelenleg a legnagyobb rivális Veszprém csapatát erősíti. A kézilabdáról most viszont kevés szó lesz, a gyerekkorát idézzük fel.

– Mozgalmasnak nevezhetjük, hiszen nem egy otthon ülő típus voltam. Mivel édesapám remekül kosarazott, így nekem is a labda játszotta a főszerepet az életemben. Kosaraztunk otthon, lent a téren, állandóan pattogott a labda. Rókuson, panelban nőttem fel. A Vértó volt a központunk. Alig vártuk, hogy tél legyen, és befagyjon a tó. Rengeteget jégkorongoztunk, cipők voltak a kapuk, reggeltől estig hokiztunk – nosztalgiázott a szegedi nevelésű sportoló.

Nagy Lászlónak egy testvére van, Levente, aki egykor válogatott kapus volt. A két testvér remek kapcsolatot ápol, a mai napig ragaszkodnak egymáshoz.

– Kicsinek is jó testvérek voltunk, nem veszekedtünk, verekedtünk, azonban elég érdekes harcokat vívtunk egymással. Akadt olyan, hogy konyhakéssel kardoztunk. Mai fejjel visszagondolva erre, még ezer szerencse, hogy nem vágtuk meg egymást. A szobánkban is volt kosárpalánk, így rengeteg meccset játszottunk, és a panelban sem maradhattak el a kézimeccsek. Én lőttem, ő védett – folytatta gyermekkorának felidézését Nagy László.

Együtt a példaképpel. A Pick-Vörösmarty játékosával, Balán Norberttel.
Együtt a példaképpel. A Pick-Vörösmarty játékosával, Balán Norberttel.

A magyar férfi kézilabda- válogatott csapatkapitánya meghatározó személyiség volt mindig. Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen közösséget alkottak a vértói fiúk.

– Sok barátom megmaradt a rókusi időszakból. Szép gyerekkorom volt, remek társakkal. Azért néhány csínytevést mi is elkövettünk, aminek azért volt visszhangja. Csokit, Macskanyelvet ettünk, majd meggyújtottuk a csokipapírt. Ez nem aludt el rendesen, de nem foglalkoztunk vele, a nyolcadik emeleten bedobtuk a szemétledobóba. Eltelt néhány perc, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy a házmester néni oltja a földszinten található kukát. Szerencsére sikerült neki megfékeznie a tüzet, nem kellett a tűzoltókat hívni – fejezte be a beszélgetést Nagy László.

Jó testvérek. Nagy László (balról) és Levente. Fotók: DM
Jó testvérek. Nagy László (balról) és Levente. Fotók: DM

A jobbátlövő továbbpasszolja a labdát, méghozzá egy volt kosarasnak, a Szedeák egykori centerének, Pávlicz Gábornak.

Kérdések
– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak?
– Legtöbbször kapus voltam, egyhetes futballkarrierem alatt pedig hátvédet szerettek volna belőlem faragni. A Tisza Volán Focisuliban edzettem, nem volt hosszú a pályafutásom.
– Volt bőrlabdája?
– Egy fiúnak? Persze hogy volt. Labdából állt a szobánk a tesómmal.
– Házőrző volt a bújócskában?
– Kiváló terepen játszhattunk, sohasem voltam házőrző.
– Mászott fára?
– Vértó tele volt fával, így sokat lógtunk rajta.
– Verekedős volt?
– Soha! Békés gyerek voltam, sohasem szerettem az agresszivitást, nem voltam benne a balhékban.
– Legjobb gyerekkori barátja?
– Kiss András. A mai napig megmaradt a barátságunk, elválaszthatatlanok vagyunk egymástól.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Zákányszéki bravúr

A 2. fordulót rendezték meg szerdán a labdarúgó szegedma.hu megyei magyar kupában. Tovább olvasom