Délmagyar logó

2019. 04. 25. csütörtök - Márk Még több cikk.

Most csak neki szólt a taps: sok nagy csatát megélt Szalai István, akit meglepett a díszpolgári díj

3000 néző tapsolta meg Szalai Istvánt (73), aki az SZVSE és a Fradi magyarkupa-meccse előtt vehette át a szegedi labdarúgás díszpolgári címét. Meglepte az elismerés, meghatotta a taps, és elismeri a tudásukért azokat az edzőket, akikkel együtt dolgozhatott.
– Nyugtasson meg minket: nem igaz az a városi pletyka, amely szerint beteg.
– Ha a torokfájás betegség, akkor az vagyok. A nagy melegekben a torkom miatt nem bírtam rendesen étkezni, ezért egy kicsit lefogytam. Gyenge vagyok, de nem beteg.

– Meglepték a díszpolgári címmel?
– Igen. Sok ember megérdemelné, ehhez képest most én kaptam meg.

– Minek szól ez az elismerés?
– Ezt nem nekem kell megítélni. A futballban és a futballért éltem 13 és 70 éves korom között. Ezalatt az NB II-ben és az NB I-ben játszottam, majd edzőként is megfordultam a magyar futball legmagasabb szintjein. Sokat melóztam társadalmi munkában a megyei szövetségben az utánpótlásban, a versenybizottságban, a játékvezetőkkel. Gondolom, ezek azért közrejátszottak abban, hogy elismertek.

– Háromezren ünnepelték egykori sikerei színhelyén.
– Amikor megkaptam a díjat, akkor még nem könnyeztem, csak később, amikor lejöttem a pályáról. Átéltem hasonlót az SZVSE-pályán, amikor 15 ezren tapsoltak az NB I-ben a SZEOL AK-nak. De akkor a csapatnak szólt a taps, most meg csak nekem. Ilyen szeretetet talán még nem is éreztem.
Megérdemelte. Szalai István (középen) sokat tett Szeged labdarúgásáért. Fotó: Kuklis István
Megérdemelte. Szalai István (középen) sokat tett Szeged labdarúgásáért. Fotó: Kuklis István
– Nehéz volt lokálpatriótának maradni?
– Nem. De nem is tudom, milyen elhagyni Szegedet. Átérzem azon edzők sorsát, akik a bőröndöt becsukják a megérkezés után, közben meg néhány nap, hét, hónap múlva újra lehet kinyitni és belepakolni.

– Melyik időszakban volt könnyebb dolgozni a labdarúgásban?
– Nem lehet összehasonlítani az én pályafutásomat a mostani korral. Annak idején volt egy vezetőedző meg egy pályaedző, most meg húszan alkotnak egy stábot. Az elemzőnek is van elemzője, az étkezéstől a cipőfűző bekötéséig mindenre van egy ember. Akkor a játékosnak mivel is kell foglalkoznia? Éppen ezért mondhatom, hogy akikkel Szegeden együtt dolgoztam, például Kovács Ferenc, Dunai Antal vagy Kaszás Gábor, elképesztő tudással rendelkeztek. Megoldották ezeket a dolgokat, de való igaz, hogy mások voltak a követelmények.

– Volt kedvenc játékosa?
– Hármat tudnék kiemelni. Az első Takó Ferenc. Amikor még játékos voltam, az egyik bemelegítés alatt odajött hozzám, és azt mondta: Pista, segítek labdát szedni. Nagyon megfogott. Később voltam edzője az ifiben, aztán a felnőttben is. A második Major László, aki elképesztően öntörvényű futballista volt, de éppen ezt szerettem benne. Battonyáról érkezve előbb hátvédet játszott, aztán középpályás volt, majd támadó – hol volt akkor a posztra képzés? Kreatív játékosként sokra is vitte. Van, aki felfedez egy játékost, van, aki felnevel, és van, aki berakja a felnőttek közé például az NB I-be. Szabics Imrét Nyilasi Tibor tette be a Fradiba mindössze 17 évesen, de előtte velem dolgozott Szegeden. Mondhatom, hogy felfedeztem és felneveltem.

– Kiben látja a jövő Szalai Istvánját Szegeden?
– Hogy most ilyet találjak, ahhoz el kell mennem egy akadémiára.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Először itthon: a veretlen BVSC ellen folytatja a Floratom

Először itthon: a veretlen BVSC ellen folytatja a Floratom
Szombaton 11 órától először szerepelhet hazai környezetben a férfi asztalitenisz Extraligában érdekelt Floratom Szeged AC. Tovább olvasom