Délmagyar logó

2019. 06. 27. csütörtök - László 20°C | 33°C Még több cikk.

Niki Laudának az élete volt a versenyzés - kollégánk 4 évet várt a közös fotóra

Elhunyt Niki Lauda háromszoros Forma-1-es világbajnok. Februárban ünnepelte 70. születésnapját, hétfőn a családja körében, "békésen távozott". Halálhírét orvosa is megerősítette, aki tavaly tüdőátültetést hajtott végre rajta.
– Mindörökre a szívünkben marad, történelmünk örök halhatatlanja – emlékezett a hétfőn elhunyt háromszoros Forma–1-es világbajnok Niki Laudára a technikai sportok legrangosabb sorozata. A Forma–1 Facebook-oldalán tett bejegyzésben kiemelték: „az autósportok szerelmesei egy igazi legendát gyászolnak, akinek távozása pótolhatatlan veszteséget jelent". A Forma–1 egyik legnagyobb alakja februárban ünnepelte 70. születésnapját, hétfőn a családja körében „békésen távozott". Lauda 1975-ben és 1977-ben a Ferrari, míg 1984-ben a McLaren színeiben lett világbajnok.

Nem támogatták, de ő akkor is versenyzett

Már tizenkét évesen a volán mögött ült, tanulmányait korán abbahagyta az autóversenyzés kedvéért. Dúsgazdag nagyiparos apja nem adott neki a versenyzésre pénzt, és mivel szponzorokat nem talált, nagy összegű hitelt volt kénytelen felvenni. A Formula Vee kategóriában Sopronban és a Népligetben is bizonyította tehetségét. 

Nem követték, így ő is versenyzett

Az 1976-os szezon közepén hatalmas fölénnyel vezetett a pontversenyben, amikor a Nürburgringen szörnyű balesetet szenvedett. A verseny előtt a biztonsági intézkedések hiánya miatt bojkottra szólította fel versenytársait, de mivel nem talált követőkre, beült autójába. A második körben kicsúszott, ketten nekiütköztek, és ő a kigyulladt kocsiban rekedt. Az akkor még csak ajánlott tűzoltó automata nem volt beépítve a kocsijába, de be sem kapcsolt volna, mert az ütközéstől kiszakadt a Ferrari akkumulátora. Egy csőből égő benzin folyt a kocsiba, a bukósisakba vezető cső nem szállított friss levegőt, így megsérült Lauda légcsöve és tüdeje is. Három versenyzőtársának sikerült őt kihúznia, és szerencséjére a speciális mentőautó fél perc alatt odaért. 

Pokoli fájdalmakkal is versenyzett

Lauda elképesztő elszántságról tanúbizonyságot téve hat héttel és három futammal később visszatért, saját szavai szerint rettegve és fájdalmak közepette negyedik lett az Olasz Nagydíjon. 

Egyszer adta fel, mert az élete többet ért

Abban az évben egy ponttal maradt le az összetettben a világbajnoki címről, mert az utolsó futamon, a szakadó esőben megrendezett Japán Nagydíj második körében „az életem többet ér, mint egy cím" szavakkal leállította autóját. A pontversenyben akkor még második, McLarennel versenyző brit James Hunt hatalmas kockázatot vállalva, körhátránnyal a harmadik helyen futott be, és megnyerte a világbajnokságot.

Visszavonult,majd újra versenyzett

1979-ben váratlanul bejelentette visszavonulását, de 1982-ben visszatért. Egyedüli versenyzőként ért fel a csúcsra a két legnevesebb istállóval, a Ferrarival és a McLarennel is, második és harmadik világbajnoki címét híres balesetét követően szerezte. 

1984-ben csapattársát, Alain Prostot fél ponttal megelőzve szerezte meg utolsó vb-elsőségét. Prost így reagált a halálhírre: „Nem csak a legjobb csapattárs volt. Igazi barát volt. Egy nagy szívű ember." 

Talán egy másik világbajnok, Nico Rosberg fogalmazta meg legjobban a legendás pilóta hagyatékát: „Szenvedélye és küzdőszelleme örökre velünk marad".
Minden rendben?

Kibédi Péter szegedi sportújságíró a Forma–1 szerelmeseként rendszeresen jár a Hungaroringre. A halálhír után rögtön egy kedves történetet osztott meg velünk Niki Laudáról. – Kevés olyan résztvevője volt és van a Forma–1-nek, akivel a paddockban ne lehetne egy közös fotóra összeállni. Csak a megfelelő időpontot kell megtalálni, amikor nem zavarod. Figyelsz, vársz, odalépsz, mosolyogsz, megköszönöd, és kész. Maximum 10 percet vártam egy ilyen képre. Laudánál 4 évet – kezdte a nosztalgiázást kollégánk. – Pedig akartam én, csak valahogy úgy tűnt, neki soha nem jó – sőt, egyszer láttam, hogy valakit kicsit feszülten és igen határozottan utasított el. Aztán egy szabadedzés előtt jött el a pillanat. Odaléptem, katt, és kész a mű. Szuper, csak elmosódott. Kezdtem keseregni, amikor megszólalt mögöttem Lauda. „Alles klar?" Azaz: minden rendben? – kérdezte, és gyaníthatóan a meglepettségemnél csak csalódottságom ülhetett jobban az arcomra. Mielőtt válaszolhattam, már állt is mellém az új fotóra.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

˝A legenda˝

˝A legenda˝
Abban az időben, amikor ő versenyzett, még nem létezett a virtuális világ, így székekből vagy éppen… Tovább olvasom