2020. 08. 07. 06:30 | [email protected]

Vízipólós haverjaim győzködtek, menjek el velük a Balaton-átúszásra. Ez nem ma volt, ám amikor rábólintottam, egyben biztos voltam: felkészülés nélkül, a hat kilométernek nem lehet nekivágni. Hivatalosan Révfülöp Balatonboglártól ugyan „csak” 5,2 kilométerre van, azt mindenki tudja, nyílt vízen a meder alja nincs felcsíkozva, hogy az irányt tartva tempózhasson az ember. Ez gyorsan kiderült a helyszínen is. Hogy árnyaltan fogalmazzak, úgy szelték a vizet az indulók a hullámok között, mint a fűrészlap mintázata, vagyis cikkcakkban. És ugye, így már könnyen összejön a fent említett hatezer méter (is).

Két hétig edzettem a kihívásra. Futásban, illetve úszásban – állítólag –, ha egy táv felét nagy biztonsággal teljesíted, a teljes hosszát is kibírod. Magam is így tettem, naponta 3000 métert metszettem az uszodában. Még arra is figyeltem, hogy a medence falát forduláskor ne érintsem, mivel a magyar tengeren sem tudom majd menet közben ellökni magam semmiről… A filozófia tehát adott volt, a kondi azonban jóval lassabban jött össze. Így utólag persze azt mondom, a kitartásom dicsérendő.

Akkoriban a kötelező orvosi vizsgálatot követően hajó vitte át az indulókat a rajthoz. Ami minden résztvevőnek pluszmotivációt is jelentett, hiszen az utcai ruháit a túlparton hagyta.

Az utazás közben viszont ámultam-bámultam, mivel jó páran búvárszemüveget húztak, a hónuk alját pedig vastagon bekrémezték…

Majd harminc éve még csak kétezer vállalkozó kedvű vetette be magát dudaszóra a habokba. Elárulom, mi ebben a Balaton-átúszásban a legszörnyűbb. A monotónia. Még csupán fél óra telt el, de már úgy éreztem, egy örökkévalóság óta evickélek a hullámok között. Aztán egy hatalmas bóján a következőt pillantottam meg: 2600. Azaz 2600 méternél tartottam, fél távnál. Tehát visszafordulni sem volt már érdemes. Végül 1 óra 59 perc elteltével a 89. helyen csaptam a célba. És hamar megértettem a búvárszemüveg és a hónaljkrém lényegét. A hónom alját vörösre dörzsölte a vízben felkavart iszap, egy órán keresztül peckesen, csípőre tett kézzel tudtam csak az égető érzést tompítani, miközben a szemem is, hasonló okokból, olyan vörös volt, mint a mucinyúlnak…

Hogy mindezt miért osztottam meg önökkel? Mert a közelmúltban, világbajnok hosszútávúszónk, Rasovszky Kristóf 57 perc alatt úszta át a Balatont, amellyel új rekordot állított fel. Mentségemre szóljon, ő biztosan nem két hetet készült erre a versenyre.

Címkék

Hozzászólások