2020. 01. 10. 06:30 | [email protected]

Fiatal és rutintalan válogatottal vágtunk neki nemrég a női kézilabda világbajnokságnak. Mégis arról írtam a torna előtt, hogy jó érzéseim vannak, optimista vagyok. Egyrészt a legutóbbi kontinensbajnokságon már kevésen múlt akár az éremszerzés lehetősége, másrészt az utánpótlásból felnőtt keretbe került lányok egymás után nyerték az utóbbi években a világversenyeket, ami fölöttébb bizakodóvá tett.

Az eredményt ismerjük, emésztjük azóta is. Kiesés a csoportból, vereség az összes európai ellenféllel szemben. A románok ellen ráadásul az utolsó pillanatban egy olyan meccsen, ahol végig vezettünk, nem is kevéssel. Ismert, azóta már Rasmussen kapitány is csak a múlt része…

Fiatal és rutintalan csapattal indulunk neki most a férfi kézilabda Európa-bajnokságnak is. Ezúttal azonban nincsenek jó érzéseim. S nem csak azért, mert a kudarcos vébén az Egyiptom elleni döntetlennel elúszott az olimpia esélye. Nem is csak azért, mert a csoportban ott tornyosul előttünk az orosz, a dán és az izlandi csapat. A dán ugye, egy másik kávéház, de a másik két válogatott keretében is lényegesen több a Bajnokok Ligájában edződő klasszis, mint nálunk. Persze ilyenkor azért az elvakult sportrajongó általában már az ágrajzot is lesi, hogy továbbjutás esetén kit kell megvernünk egy esetleges éremért, de most ezt csak a legvadabb optimisták teszik meg.

Talán nem csoda, hogy a szövetség részéről elvárás sincs. Azaz nyilván a tisztes helytállás azért elvátható, a pontszerzés elég jó lenne, a továbbjutás meg szinte maga a csoda. Ez a realitás. Furcsa is ilyet leírni, nem nagyon szoktunk hozzá. Mégis úgy tűnik, hogy

a Nagy Laci-féle meghatározó korosztály után nem jöttek világverő generációk,

a Veszprém és a Szeged már régen az idegenlégiósokra épít, a többi csapatunkban pedig elvétve akad akár csak az európai élmezőny második feléhez sorolható tudású magyar játékos.

Baljós árny a torna előtt az is, hogy Lékai és Bodó, két hektikus teljesítményű, de olykor világszínvonalon is teljesítő játékos sérülés miatt kiesett az utazó keretből. Nyilván ez lehetőséget ad a helyükre lépőknek, hogy megmutassák magukat, de őszintén szólva nem találkoztam olyan szurkolóval, aki ne félne kicsit ettől a világversenytől. Vannak, akik szerint egy-egy nagyobb zakó esélye sem kizárt. S hát őszintén szólva magam sem számítok semmi jóra.

De a lányoknál nemrég nagyot tévedtem az esélylatolgatásnál. Hátha most is tévedek.

Hozzászólások