2020. 08. 12. 06:30 | [email protected]

Egy orosz játékvezető meglehetősen nagy vihart kavart hazája futballbajnokságában. A hétvégi Szpartak Moszkva–Szocsi mérkőzésen tizenegyessel döntetlenhez segítette a vendégcsapatot. Nagyon komoly érdekei fűződhettek az eredmény befolyásolásához, mert jól láthatóan szabálytalanság híján hozta meg a gólt eredményező ítéletét. Persze a véges játékidő szorításában a játékvezető kénytelen volt ott is szabálytalanságot látni, ahol nem volt. Olyan ordas nagy „tévedés” volt tizenegyest ítélni a meccs utolsó perceiben, hogy az orosz szövetség játékvezetői bizottságának vezetője, Kassai Viktor is elismerte, Vaszilij Kazarcev hibát követett el a második büntető megítélésénél, mert nem történt szabálytalanság. Persze ha a kapus tud árnyékra vetődni, a bíró miért ne láthatna szellemeket a pályán?

Mielőtt követ vetnénk az orosz játékvezetőre, egy kiadós sóhajjal, kalaplevéve megállapíthatjuk, hogy nehéz a bírók sorsa. Olyan megpróbáltatásoknak vannak kitéve, hogy még a népmesék rendíthetetlen hősei is csettintenének azok hallatán. Tantaluszi kín lehet átlépni a legjobb passzt is, nem ugrani fel fejelni a szögletnél, sosem lőni gólt, holott kínálkozna az alkalom.

A játékosoktól elfogadják a szurkolók, hogy kisebb-nagyobb csalással igyekeznek előnyt szerezni csapatuknak. A játékidő felemésztését célzó szimulálás éppen úgy bocsánatos bűn a pályán, mint a műesés. Meg nem történt szabálytalansággal próbára tenni a játékvezető éberségét nem fair, de a jogtalan előnyt mindig boldogan fogadja a kedvezményezett csapat. Tizenkét fős csapattal nem futnak ki tizenegy ellen a pályára egyetlen klub játékosai sem, de színészkedéssel folyamatosan azon mesterkednek, hogy egyenlőtlenné tegyék a küzdelmet.

Abban a kultúrában, ahol a műesés fineszességnek számít, igazán hátrányos helyzetben vannak a játékvezetők, akiknek állandóan a szabályok következetes betartatásán kell ügyködniük. Amikor a csatár a maga akaratából kerül a földre, és azt jelzi a bírónak, hogy oltári igazságtalanság érte, tulajdonképpen alternatív valóságot hoz létre. Azt, amelyben őt valóban felrúgták. A játék hevében bizonyára nem könnyű szétválasztani képzeletet és valóságot, ezért fut ki a játékvezető is a pályára, hogy a valódi történések közelében tartsa az eseményeket.

Természetesen bárkivel előfordulhat, hogy bedől egy meg nem történt műesésnek, és így gyanútlan áldozata lesz saját képzeletének. Ilyen helyzetben

már az is nagy dolog, ha a játékvezető ura marad a helyzetnek, és legyőzve a kínzó vágyat, nem ő lövi tizenegyest.

Hozzászólások