2020. 03. 13. 06:30 | [email protected]

Nagyképűen úgy is fogalmazhatnék, hogy már mindent (is) láttam a sportban. Viszont még soha nem láttam annyi zárt kapus mérkőzést, mint mostanában a fertőzésveszély miatt. A szigorú döntés helyességét felesleges vitatni. Mindennél fontosabb a biztonság. Legyen az a játékosé vagy a lelátón, az uszoda lépcsőjén, esetleg egy csarnok nézőterén ülő szurkolóé. Ám

sokan vallják, hogy a kongó, üres lelátó a sport halálát jelenti.

Hiszen a szurkolók adják egy-egy meccshez azt a szükséges atmoszférát, ami mindenkit, vagy majdnem mindenkit, magával ragad.

Az elmúlt évtizedekben jómagam két zárt kapus, illetve majdnem zárt kapus eseménynek is részese voltam. Korábban rasszista rigmusok kántálásáért, szurkolói vandalizmus, huliganizmus miatt kerülhetett lakat egy-egy sportlétesítményre. Illetve olykor a játékvezető szidalmazásáért, bántalmazásáért is becsukathatták egy időre a sportpálya bejáratát.

Ez utóbbi történt anno a tatabányai kézilabdapályán, amikor egy magáról megfeledkezett szurkoló egy kőbányais üveggel megdobta a pályáról levonuló fekete ruhás dirigenst. A nyolc méter magas drótkerítést figyelembe véve ez sem volt utolsó sportteljesítmény. A szakszövetség, érthetően, mégsem díjazta ezt a mutatványt, egy meccsre betiltotta a Bányász pályáját. Mivel jó apám a sportlap helyi tudósítója volt, a Bécsből hozott orkánkabátja alatt valahogy becsempészett engem is a „zártkörű” rendezvényre. Emlékszem, temetői volt a csend. De egy idő után valahonnan felzúgott a „Hajrá Bányász!” A jelenlévők megrökönyödésére. Mint a strucc, forgattuk a fejünket, honnan jöhet a buzdítás, mígnem valaki kiszúrta: szemben, a légvonalban mintegy ötven méterre lévő tömbház tetején verődött össze vagy százötven szurkoló. A Bányász nyert, és ekkor ismét felhangzott a fanyar humort sem nélkülöző kórus: „Gyertek ide, gyertek ide!” A környéken mindenki dőlt a nevetéstől.

Egy másik eset az uszodában történt, az élvonalba jutás volt a tét az egykori Vasas Izzó és a Tatabányai Bányász között. A gyalázatos bíráskodásért az egyik vehemens drukker maga vett elégtételt, belökte a játékvezetőt a medencébe. A szövetség ez esetben is „bölcsen” rendelkezett: a két csapat következő összecsapását nézők nélkül kell megrendezni. Ám ez a büntetés soha lépett hatályba, mivel az Izzó feljutott az első osztályba, a Bányász meg nem. Ez a két példa azt mutatja, hogy a zárt kapus eseményeknek is van egyfajta diszkrét „bájuk”.

Hozzászólások