Délmagyar logó

2019. 02. 19. kedd - Zsuzsanna -3°C | 13°C Még több cikk.

Szabó doki hatalmas ukrán csele - közel 1000 oldalban

Dr. Szabó István, a MOL-PICK Szeged férfi kézilabdacsapatának orvosa harminc éve szolgálja hűséggel a szeretett klubját. Mindenki dokija, ha kell, akkor nem megy a szomszédba egy tréfáért.
2018-ban kétszer is járt Ukrajnában, Zaporizzsjában a MOL-PICK Szeged férfi kézilabdacsapata. Az első út rengeteg tanulsággal szolgált, így az éles BL-meccsre már Budapestről különgéppel utazott a magyar bajnok. Nem egyszerű a hatalmas méretű Dnyepr partján fekvő városba eljutni.

A Bajnokok Ligája-meccset nem mindennapi izgalmak közepette 32–31-re megnyerte a Pastor-alakulat. A mérkőzés után gyorsan buszra szállt a csapat, majd a város repterére utazott, hogy onnan hazainduljon.
Pörgessük vissza az időt a meccs napjának délutánjára! Jómagam évek óta dr. Szabó Istvánnal alkotok egy csapatot, azaz szobatársak vagyunk a BL-utakon. Sokat viccelődünk, a jókedv hozzátartozik az életünkhöz. „Doki" mindig gondoskodik a megfelelő gumicukor-mennyiségről, én rendszerint takarót terítek a földre, mert fő a biztonság, nehogy valamelyikünk megfázzon, ha véletlenül az ágy mellé huppan.

Csendesen, Rod Stewart dallamaival fűszerezve telt a szeptember végi vasárnap délután. Lassan haladt az óra „csak előre!", így azon tűnődtem, hogy a szobatársamat valamivel meg kellene tréfálni. Nézelődni kezdtem, megpillantottam egy vízforralót. „Á! Túl nagy! Azt mégse tegyem Doki bőröndjébe!" – gondoltam magamban. Kihúztam a fiókot, ahol egy közel ezeroldalas zaporizzsjai telefonkönyv pihent. Társam a fürdőszobába ment, én becsempésztem a táskájába, majd néhány perc múlva közöltem, hogy lemegyek a csapattal 
kávézni, a busznál majd találkozunk.
Hudi Dániel karikatúrája
Hudi Dániel karikatúrája
„Ez az! Doki hazacipeli az ukrán emléket!" – meséltem a játékosoknak, akik jót nevettek az egészen.

Vége lett a meccsnek, mentünk a kis szakadt ukrán reptérre, ahol rajtunk kívül nem sok ember tartózkodott. Én a Mister után jöttem a sorban, feltettem a bőröndöm, és láttam, hogy jó néhány kilóval nehezebb, mint amikor idefelé repültünk. Jó, vettem a gyerekeknek csokit, meg lehet, hogy az összegyűrt ruhák is nehezebbek lettek, nem is gyanakodtam semmire, csak néztem Dokit, ahogy rángatja a bőröndjét.

Hajnalban értünk Szegedre, így csak a gyerekeknek szánt ajándékokat vettem ki a táskából. Másnap délután telefonon kerestem a szobatársamat. Persze tereltem, de furcsa volt, hogy semmi sem érződött a hangján. Egyszer csak megszólalt: „Nem kerestek egy ukrán telefonszámról?" Ekkor leesett, hogy miért volt nehezebb a táskám, Doki miért vágott faarcot a zaporizzsjai reptéren, a játékosok miért nem rajta, hanem rajtam nevettek. Az én bőröndömben „figyelt" az ukrán emlék. 

Sok remek cselt neveztek el kiváló labdarúgókról, így Cristiano Ronaldóról, vagy éppen Puskás Ferencről, de egy biztos: Szabó doki ukrán csele is bevonul a történelemkönyvekbe, mert a Jugyu papírgyűjtésén kiderült, hogy négy kilogrammot nyomott. 

Mi a tanulság a történetből? Mádi Józsi kollégám már szállóigévé váló mondása cseng a fülemben: „a fagyi mindig visszanyal". Most egy telefonkönyv formájában keményen megtette velem is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az NKM Szeged VE az ország második legeredményesebb klubja

Az NKM Szeged VE az ország második legeredményesebb klubja
Egy újabb rangsorban végzett a dobogón az NKM Szeged VE 2018-ban. A felnőtt világbajnokságok… Tovább olvasom