Délmagyar logó

2018. 12. 15. szombat - Valér -1°C | 1°C Még több cikk.

Trabant az út közepén

Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal beszélgetünk egészen más témában: a gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. A szegedi Zsemberi Erika nyugodt fiatal volt, ám azért az iskolai évek és a sport révén több érdekes kaland is megtörtént vele.
Szeged egyik városrészében, Alsóvároson, az Alsónyomás soron nőtt fel a kosaras Zsemberi Erika – akkor még nem volt aszfaltút, csak eső után a sár, a kanálisban pedig a víz. – Homokoztunk, csodavárakat építettünk. A soron volt egy kanális, a partján a papsajt virágát gyűjtöttük, békavirágból nyakláncot készítettünk, szitakötőt fogtunk, amelyet egy szitában tartottunk, és ott figyeltük meg a fecskeszárnyú lepkékkel együtt. Nem kínoztuk, hanem később elengedtük őket. Növényeket is préseltünk, és ezek a tapasztalatok később sokat jelentettek. Jó móka volt. A húgom négy évvel fiatalabb volt, én voltam a nyugodt gyerek, ő pedig a tűzvész. Próbáltam visszafogni, de nem mindig sikerült. Belemászott a babakocsiba, persze hogy kiborult. Versenyeztünk is a játékkal, és bizony jókat lehetett borulni – mesélt az alsóvárosi évekről az egykori NB I-es kosárlabdázó.
 
Kérdések
– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak? – Az általános iskolában volt inkább jellemző, hogy fociztunk, és talán támadóposzton.
– Volt bőrlabdája? – A húgommal volt egy közös, de ő többet használta.
– Házőrző volt a bújócskában?
– Sokat játszottunk ilyet, az elbújás, rejtőzés részét szerettem jobban.
– Mászott fára? – Ami számomra emlékezetes: a nagyapámnál a körtefára és a kedvenc nagynéni cseresznyefájára rendszeresen felmásztam, ha érett a gyümölcs rajta.
– Verekedős volt? – Nem.
– Legjobb gyerekkori barátja?
– Kiss Juci volt az általános iskolai barátnőm. Sokat bicajoztunk, görkoriztunk, bár ebben nem voltunk túl jók, és közösen nézegettük az akkoriban divatos újságot, az Ifjúsági Magazint.
– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak? – Az általános iskolában volt inkább jellemző, hogy fociztunk, és talán támadóposzton.
– Volt bőrlabdája? – A húgommal volt egy közös, de ő többet használta.
– Házőrző volt a bújócskában?
– Sokat játszottunk ilyet, az elbújás, rejtőzés részét szerettem jobban.
– Mászott fára? – Ami számomra emlékezetes: a nagyapámnál a körtefára és a kedvenc nagynéni cseresznyefájára rendszeresen felmásztam, ha érett a gyümölcs rajta.
– Verekedős volt? – Nem.
– Legjobb gyerekkori barátja?
– Kiss Juci volt az általános iskolai barátnőm. Sokat bicajoztunk, görkoriztunk, bár ebben nem voltunk túl jók, és közösen nézegettük az akkoriban divatos újságot, az Ifjúsági Magazint.

Zsemberi Erika már korán a sportág szerelmese lett. – Az akkor még Hámán Katónak nevezett Dobó utcai iskolában Titkos Lajos a testnevelésórán az egyik magasugróállványt fordította meg úgy, hogy a talp volt a kosár. Arra dobáltunk, és ha betaláltunk, ő szedte ki a labdát az alkalmi gyűrűből. Megfertőződtem a sportággal, ezért mondom azt, amikor megkérdezik, mikortól kosarazom, hogy az első osztálytól kezdve. Később mehettem volna Budapestre, Pécsre, de valahogy mindig Szegeden maradtam. Előbb a suli, aztán a munka és a család miatt – mondta a kétgyermekes családanya.
 
Zsemberi Erika a homokozóban (balról) a csodavárral. Fotók: DM

A szakközépiskolai évek alatt azért már a komolyabb sztorik is előkerültek az emlékek közül. – Negyedikben az egyik franciaóráról ellógtunk, és a Takaréktár utcai Vörös Rókában, egy igazi kocsmában kötöttünk ki. Nem alkoholt, hanem üdítőt ittunk, de akkor is olyan vagány volt a sztori, az igazolatlan órát meg kibírtuk. A kosarascsapattal az odavalósi Domonkos Mihály révén Békésen edzőtáboroztunk. Mivel sokan ismerték az edzőnket, a kisváros pedig megbolydult a hír hallatán, így nem volt kérdés, hogy kihasználjuk a lehetőséget. Ő Trabanttal jött, és mi néhányan a leparkolt autót beemeltük az út közepére úgy, hogy nem lehetett miatta közlekedni. Egyébként nyugodt, vidám gyerekkorom volt, a szüleimmel sokat utaztunk, a család pedig összetartó volt – jegyezte meg végül Zsemberi Erika, aki a sorozatunkban a korábbi szegedi vízilabdázónak, Lengyel Zoltánnak passzolta tovább a labdát.
Kedvencek
Kíváncsiak voltunk Zsemberi Erika néhány gyerekkori kedvencére.
Játék: – A baba és a labda.
Mesekönyv: – Öreg néne őzikéje, és még diafilmen is megvolt.
Rajzfilm: – Barba Papa, Moha és Páfrány, Varázsceruza.
Tantárgy: – A testnevelés.
Tanár: – Papp Erzsike alsós tanító néni és Titkos Lajos, míg a középiskolában Schmidt Józsefné Jutka néni és Barna László.
 

 

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sporttudományi együttműködés a város és a szegedi egyetem között

Projektzáró konferenciát tartott szerda délelőtt a Szegedi Tudományegyetem és a város: az intézmény… Tovább olvasom