Megértés

„A Paks-meccs előtt Haraszti Zsolt, a hazaiak ügyvezetője hívott, hogy náluk sok orosz vendégmunkás van, a paksi atomerőműben dolgoznak, járnak ki meccsekre, és ki szokták tenni az orosz zászlót... És a meccs előtt felhívott, ha esetleg kitennék most is, azt ne vegyük provokációnak, nekik is kellemetlen dolog. Most mivel tudtam, hogy nem játszanak az ukrán játékosaink, ezért nem feszültem bele az ügybe. De el tudom képzelni a lelkiállapotukat, ha kinn van az orosz zászló, és látják, mit érezhetnek.”

A történetet Sallói István, a Mol Fehérvár sportigazgatója mesélte a Mandinernek adott interjújában. Mellékszál, de talán lényeges, nemigen értem ezt a helyzetet. Ezek az orosz vendégmunkások, ahogy az elnevezés is mutatja, vendégek, ne mi érezzük magunkat kínosan ilyen helyzetben a saját otthonunkban, hanem alkalmazkodjanak ők: ha kiteszik a zászlót, le kell velük vetetni. Éppen azért, mert ma ez provokáció, és ha ezt nem fogják fel, akkor nem kell kimenniük a meccs­re. Amúgy pedig persze szívesen látjuk őket, érezzék jól magukat!

Ennél is fontosabb azonban az a háborús pszichózis, amely menthetetlenül megjelenik ott is, ahol nem dörögnek a fegyverek. Sallói István ebben a beszélgetésben elmondja azt is, hogyan reagálták le az ukrán futballistái a harcok kitörésének a hírét, de olvashatunk erről a Kisvárda sport­igazgatójától, Révész Attilától is. Ott nemcsak a felnőtt- csapatban, hanem az utánpótlásban is sok ukrán játszik, ők gyerekek még, többüknek a szülei és nagyszülei is a közeli határon túl ragadtak, elképzelni is nehéz, mi játszódhat le a fejükben, hogyan élik meg ezt a rendkívüli helyzetet.

Ez még a felnőtteknek is roppant nehéz. A Ferencváros és a Mol Fehérvár ukránjai, egy hete nem léptek pályára, a kisvárdai Hej Viktor, Anton Kravcsenko és Bohdan Melnik viszont vállalta a játékot, mert úgy érezték, a futballal ideig-óráig el tudják terelni a figyelmüket az aggodalomra okot adó eseményekről. Igaz, Révész Attila szerint a ZTE elleni meccset követően már az öltözőből telefonáltak haza, megtudni, hogy vannak a szeretteik. Csütörtökön este a fehérvári Igor Petrjak a kupameccsen játszott, gyönyörű gólt lőtt, amelynek az ünneplése közben sírva fakadt.

Bárhogyan dönt is ilyenkor egy sportoló, nem szabad ítélkezni felette. 

Különböző emberek, más és más egyéniségek, nincs mindenkire egyformán illő megoldás. Mondhatunk bármi okosat, cseppet sem számít. A legtöbb, amit tehetünk, az a megértés. Most nem a futball a legfontosabb.