Egyedül nem megy

Bódi Csaba

Minarik Ede, ha élne, sokat csuklana. Egyre többet és többet. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nem a csapatukért önzetlenül (lásd: ingyen) dolgozó mosodások korát éljük, sőt az ilyenekből már csak mutatóban akad. Ha egyáltalán. Ezért emlegetjük oly gyakran a Régi idők focijának főszereplőjét, bár a fiatalok többsége (tisztelet a kivételnek) aligha látta Sándor Pál alapművét, így fogalma sem lehet róla, hogy a Csabagyöngye mindenese mi fán terem. És itt el is érkeztünk az alapprobléma egyik feléhez, nevezetesen, hogy kikopott, kilépett, kihalt a futball világából azok nagy része, akik amatőr szinten közösséget formáltak, összetartottak, irányítottak.

A Minarikok esetében a legfőbb mozgatórúgót a sportág szeretete, mi több, szenvedélyes imádata jelenti. Vagy azért, mert gyermekkortól kezdve elköteleződtek a futball iránt, vagy azért, mert az aktív pályafutás befejeztével a labdarúgás világában akarnak maradni. Abban a közegben, amelyben a legjobban érzik magukat, abban a miliőben, amiért a legtöbbet igyekeznek tenni.

A gondok gyökere nem is bennük keresendő, mert ők vészesen csökkenő létszámmal is aktívak még, hanem azokban, akiknek nem kellene mást tennie, csupán focizni. Edzeni heti kétszer, hétvégén pedig úgy kimenni a pályára, hogy akkor és ott ne számítson más, kizárólag a játék, a nézők figyelmének lekötése másfél órára. Ám itt jön az újabb bonyolító tényező, az időfaktor, mert időből senkinek sincs elegendő, így hivatkozásként mindig előhúzható a talonból. Éppen emiatt lenne illendő megbecsülni minden percet és tiszteletben tartani mások idejét, mert csapatsportágról lévén szó néhány hiányzó képes teljesen elrontani a többség kedvtelését. A felelősség vállalása kihívások elé állítja az ifjakat, de sokan felnőtté válva sem tudnak megbirkózni ezzel a teherrel. Vagy nem szeretik eléggé a sportágat ahhoz, hogy a minimális áldozatot meghozzák érte. A kérdést ezek után az jelenti, hogy akkor mi végre is ez az egész?

Könnyelmű ígéret után gyors megfutamodás?

Mint ismert, a sport a kitartásra is megtanít, igaz, csak azokat, akik komolyan veszik a mozgást és komolyan veszik magukat. A kettő együtt egész jól szokott működni.

Garas Dezső óriásit alakított Minarik Ede szerepében, ahogyan a Ripacsokban is. Utóbbiban a Kern Andrással karöltve előadott és legendássá vált dalszöveget idézve: Egyedül nem megy…

Lassan beköszönt a Minarikok nélküli világ.