Kicsi az esély a vb-re, de most a legnagyobb

Marco Rossi dicséretesen őszinte volt. Azerbajdzsán túl sokat nem érő legyőzése után a szövetségi kapitány ezt mondta az ősszel kezdődő világbajnoki selejtezők esélyeiről: „Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy van-e esélyünk kijutni a vb-re. Szerintem a csoportkörből nem. A portugálok ellen papíron semmi esélyünk nincs, Írország ellen pariban vagyunk, éppen ellenük lépünk pályára az első meccsen idegenben, az nagyon nehéz lesz. A lehetőségeink csak akkor teljesülhetnek, ha a playoff során kijutunk a vb-re. Negyven éve nem volt kint ez az ország, el sem tudják képzelni, hogy mennyire szeretném ezt a kijutást, és ezért mindent meg fogok tenni.”

Ezek a szavak nem holmi szánalmas alibizést fejeznek ki, Marco Rossinak igaza van, ez a realitás. A svédek és az azeriek elleni két felkészülési mérkőzés senkit sem kápráztathatott el, nem is az volt a cél, az ilyen meccseknek a leggyakrabban szinte közük nincsen az igazán nagy tétre menő találkozókhoz: itt lehet kísérletezni, sokat kockáztatni, ott nemigen. Szerény véleményem szerint ez a két összecsapás nem is érdemel több szót, az, hogy milyen szolgálatokat tettek, majd az ősszel derül ki, a selejtezőkön.

Ez a rövid táv, a következő cél, de tekinthetünk kicsit messzebbre is, már csak azért is, mert Marco Rossi nemrég 2030-ig, tehát a világbajnokságon túlnyúlóan írt alá szerződést a magyar szövetséggel. Ezért nem árt szólni arról, hogy az U21-es válogatottunk, a felnőttek közvetlen utánpótlása sorrendben a negyedik vereségét szenvedte el, most éppen Ausztria verte meg 3–1-re, miután a múlt héten itthon kapott ki Albániától. Ez pedig nem öröm, és nem is igen biztató tény. Folyamatosan azt olvashatjuk, hogy a csapat közel állt a sikerhez, néhány buta hiba döntött, de ez egy idő után unalmas és üres kifogás a sportban, ahol mindenről az eredmény dönt.

Az MLSZ azért hozott szigorú ajánlást az NB I-ben az öt magyar szerepeltetésére csapatonként, köztük egy U21-essel, mert ettől reméli a tehetségek kibontakozását. Sajnos azonban attól, hogy egy magyar futballista, legyen idős vagy ifjonc, anyagi megfontolásokból kerül be egy élvonalbeli csapatba, még nem tud futballozni a kellő szinten. Marco Rossi keretében a légiósoké a többség, aki pedig a magyar NB I-ből van ott, az saját maga, a teljesítményével vívta ki a helyét. Azaz, a szabályozás aligha oldja meg a mindenkori szövetségi kapitány gondjait, amelyek a jelek szerint idővel nagyon komolyak lehetnek.

Azaz, nagyon kellene ez a jövő évi világbajnokság, bármilyen úton is. A következőre ugyanis jóval kisebb esély mutatkozik, ami több mint elszomorító.