Szeged és környéke

2011.07.31. 17:07

120 percnyi szemmasszázs, elsősorban haveroknak

Szeged – Mindössze két óráig lehetett megnézni a XVII. Szegedi Művésztelep munkáit Szeged belvárosában a Victor Hugo utcai volt masszázsszalonban. Megpróbáltam a miértekre választ találni, ám a 120 perc alatt rájöttem, nincs értelme, nem fontos.

Garai Szakács László

Titokban ugyanis valami „egyéb" érdekességre, kuriózumra vártam, abban bíztam, nem véletlenül választották helyszínül az egyik Victor Hugo utcai palota aljából kiköltözött masszázsszalon helyét. És ki is derült, valóban nem véletlenül. Hanem, mert nem volt más hely.

S bár a művészek állították, nem két óráért dolgoztak a XVII. Szegedi Művésztelepen, az ember érzése mégis az volt, sajnos igen. És ezzel megint csak nem az alkotásokat minősítettem. De százhúsz percnyi megmutatkozásra még a haverok, barátok, ismerősök többsége sem tudott (időben) eljönni. Arról nem is beszélve, hogy sokan e barátok közül hamar el is mentek. Nyilván volt más dolguk is, és ez így van jól. Akkor különösen, ha mondjuk 120 napig látható a tárlat, amelyre időről időre vissza lehet jönni, ám így talán illett volna végig ottmaradni.

A XVII. Szegedi Művésztelep két órás kiállítása. Fotó: delmagyar.hu (galéria)


Az is jól mutatja a szegedi képzőművészet állapotát, hogy amikor azt tudakoltam, hogyan lehet, hogy egy Szeged méretű városban működő művésztelep munkáit mindössze két órán át lehet megnézni, azt felelték, nem mernek őszintén válaszolni, az emberi tényezővel magyarázták a mostani körülményeket. [namelink name="Kótai Tamás"], a művésztelep vezetője bevallotta, külön energiákat habitusából fakadóan sem mozgat meg azért, hogy más, jobb legyen a helyzet.

– Igen, rossz szervező vagyok! De ettől még ez a produkció, egyben és rendben van. Nem biztos, hogy nagyobbat szólt volna egy jól prosperáló galériában. A saját feladatunkat elvégeztük, megcsináltuk, jól éreztük magunkat a művésztelepen – mondta a megnyitó után Kótai Tamás.

A XVII. Szegedi Művésztelep alkotásai. Fotó: delmagyar.hu (galéria)


A százhúsz perc alatt sajnos nagyon elmélyedni se lehetett a művekben. Tényleg olyan volt ez a kiállítás, mint egy szemmasszázs: 120 perce volt mindenkinek arra, hogy a lehetőségekhez képest megtornáztassa a szemmozgató izmait. Meg a veséjét. A mini büfé ugyanis legalább olyan népszerű volt mint a falakon látható művek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!