Kevesen tudják, de nem csak bűnözők, vagy éppen lopott kocsik miatt ad ki körözést a rendőrség. Az ismeretlen holttestek azonosításához is kérik a lakosság segítségét a honlapjukon keresztül. Ezen jelenleg valamivel több mint 900 ismeretlen holttest, illetve testrész szerepel. Közülük húszat Szegeden találtak meg. A legkorábban, 1998. december 14-én egy nő személyleírása és ruházatának ismertetése került ki a honlapra. Róla annyit lehet tudni, hogy a végtagjai hiányosak, porcelán fogpótlása volt, és egy világosbarna otthonkát viselt, amikor meghalt.
A legutóbb, idén február 1-jén pedig annak a férfinak a személyleírását közölték, akit aznap gázolt halálra a vonat az egyik szegedi vasúti átjáróban. Iratokat nála sem találtak, ráadásul a vonatbaleset miatt igazán pontos adatokat sem tudtak közölni róla. Annyit tudni, hogy 30 és 60 év közötti lehet, elhízott, ősz hajú és kék szemű.
 |
| A vasúti átjáróban halálra gázolt személy kilétét sem sikerült megállapítani. Illusztráció: Karnok Csaba |
Az ismeretlen holttestekkel kapcsolatban szigorú protokoll van a rendőrségnél. A megtalált, azonosítatlan testek nyilvántartásba kerülnek, de előtte ujjlenyomatot vesznek, vizsgálják a tetem fogazatát, és egyedi azonosítókat keresnek rajtuk. Ez lehet tetoválás, beépített protézis és műtéti heg is. Utóbbiakat egybevetik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nyilvántartásával, és ha ez nem vezet eredményre, először a körözéseket nézik át. Amennyiben valószínűsíthető, hogy a megkerült testnek köze lehet egy eltűnt emberhez, akkor szembesíteni hívják azt, aki az eltűnést bejelentette. A halottvizsgálatkor természetesen DNS-mintát is vesznek.
Menczőné Fekete Margit, a körözési nyilvántartónál dolgozó kormánytisztviselő korábban a Zsaru magazinnak elmondta, hogy nyáron a folyók, tavak, télen a fagyok szednek áldozatokat. Gyakoriak az erdőn, mezőn talált holttestek, de nem ritka a lakott területek kevésbé frekventált részein előkerült tetem sem. Az ismeretlen holttestek között egyébként felülreprezentált a hajléktalanok csoportja. A perifériára szorult társadalmi csoportokban az is jellemző, hogy az eltűnt embert a családja és a környezetében élők sem keresik, nem tesznek bejelentést, sokszor azt gondolják, a régen látott ember börtönbüntetését tölti.
