2007.01.09. 15:19
Bergman-díjra jelölték Kocsis Ágnes filmrendezőt
Két nő: anya és lánya tengődnek a rendszerváltás előtti Magyarország sivár panellakásában. Hogyan oldható fel a magány, a kommunikációhiány okozta feszültség? A Friss levegő című film rendezőjét erről is kérdeztük. Főszereplőjét, a szegedi Hegyi Izabellát már bemutattuk lapunkban.
Kocsis Ágnes szerint a magány, a kommunikációképtelenség univerzális probléma. Fotó: Segesvári Csaba– Viola, azaz Nyakó Juli egy negyvenes éveiben járó, csinos nő. Szereti a munkáját – vécés néni –, és szeretné minél jobban végezni. De van egy kamaszodó lánya, Angéla, azaz Hegyi Izabella, aki keresi önmagát, és szembe kell néznie azzal, hogy az anyját lenézik az emberek a munkája miatt – mesélte a film történetét Kocsis Ágnes rendező a szegedi premieren. – A lány divattervező szeretne lenni, egy csillogó világba vágyik, teljesen más életre ahhoz képest, amit az anyjával ketten élnek.
A filmben ez a két ember nem találja meg a megfelelő utat a közeledésre. A film vége szomorú hepiend. A lány csalódik, le kell mondania irreális álmairól, de csak így van lehetősége arra, hogy megtalálja a saját útját.
Kocsis Ágnes nehéz témához nyúlt: a kamaszlázadásról és a magányról beszél hosszú snittekben, rövid dialógusokban. Mint mondja: az ember nem saját magáról csinál filmet, ezért nagyon fontos volt számára, hogy saját kamaszkorának emlékei mellett a film fiatal szereplőivel is beszélgessen arról, hogyan élik meg ezt a korszakot. Szerette volna eloszlatni a vécés nénikkel kapcsolatos tévhiteket is. Amikor forgatási helyszínt kerestek, a főváros szinte összes nyilvános vécéjét végig járták.
Díjeső a Friss levegőnek
Kocsis Ágnes diplomafilmje újabb nemzetközi elismerésben részesült: Friss levegő című filmjéért az Ingmar Bergman-díjra jelölték. A világhírű svéd filmrendező nevét viselő elismerésért mindössze öt alkotás versenyez. A Friss levegő egyébként eddig is számos díjat hozott el: a Filmszemlén megkapta legjobb első film díját és meghívták Cannes-ba. Elsőrendű nemzetközi filmfesztiválok mutatták be világszerte, Brüsszelben, Varsóban, Delhiben és Pozsonyban nyert díjakat. Megkapta a Pécsi Filmünnep fődíját, valamint FIPRESCI-díjat.
– Elbeszélgettünk a vécés nénikkel és bácsikkal. Voltak, akik nagyon örültek neki, hogy ilyen filmet forgatunk, mások pedig csodálkoztak, miért érdekes ez. A film nem róluk szól, hanem olyan kérdésekről, amelyeket minden nagyvárosban átélnek az emberek. A kommunikáció hiányáról, a magányról és a társkeresésről és természetesen a felnőtté válásról.
A szereplőválogatásnál a rendező számára nagyon fontos volt, hogy milyen az Angélát alakító lány kisugárzása.
– Szerettem volna egy érzékeny, empatikus lányt találni, aki nagyon finom játékkal tudja kifejezni az érzelmeit. A filmbeli szerepre egy hiteles személyiséget kerestünk, aki már a jelenlétével is érdekessé tud válni a néző számára. Az ember valós személyisége a filmen sokkal jobban átüt, mint például a színházban. A választás végül a szegedi, most Budapesten egy divattervező iskolában tanuló Hegyi Izabellára esett.
A jeleneteket öt hónapig próbálták, s csak ezt követően álltak kamera elé. A téli forgatás idején nehézséget okozott, hogy a lakásban, ami az anya és a lány otthona volt, nem volt se villany, se víz, se fűtés. Az egykori orosz kórház szolgálati lakásába egy lajtos kocsiból pumpálták fel a vizet, ott felmelegítették, s ezután vezették át a zuhanycsőbe.
A film ma már önálló életet él, sorra söpri be a díjakat. Kocsis Ágnes pedig már egy újabb forgatókönyvön dolgozik.