Ha kell, adom, ha kell, kapom

Kónya István a vérével segít másokon. Fotó: Gyenes KálmánA biztonságos hazai vérellátáshoz évente 225 ezer liter vérre van szükség. Ehhez évente közel félmillió önkéntes embertársunk véradományát várja az Országos Vérellátó Szolgálat. A véradás szervezésében a Magyar Vöröskereszt 1939 óta vesz részt.

A szegedi Kónya István tavaly lett százszoros véradó. A Tisza Volán garázsmestere 1978 óta rendszeres véradó, még a katonai szolgálata alatt jelentkezett először. Akkor még két nap szabadság járt a jó cselekedetért, és ezt a bakák igyekeztek kihasználni. Kónya István azonban leszerelése után sem hagyott fel az évi három-négyszeri véradással. Mivel a közlekedésben helyezkedett el, átérezte, hogy bárki bármikkor segítségre szorulhat. Nem utolsó szempontja volt a rendszeres kivizsgálás lehetősége, hiszen ezt minden véradás előtt megteszik.

Vérellátás a régióban

A régió három területi vérellátójában: Szegeden, Békéscsabán és Kecskeméten valamint öt transzfúziós osztályon, Szentesen, Makón, Hódmezővásárhelyen, Gyulán és Orosházán idén november 30-ig összesen közel 60 ezer egység – 27 ezer liter – teljes vért vettek le, amelynek 81 százalékát használták fel a régió egészségügyi intézményei.
– A felhasznált vörösvérsejt koncentrátumok 40 százalékát szegedi egészségügyi intézményben kezelt betegek kapták – mondta Szekeres Veronika, a vérellátó központ régióigazgató főorvosa.

– Eddig egészségügyi okok miatt soha nem kellett egyetlen véradásról sem távol maradnom – mondta a százszoros véradó. Általában három-négyhavonta megy, ha nincs rendkívüli esemény.

– Életmentő műtéthez kellett – mesélte az 58 éves férfi, aki azt állítja, sokkal jobb a közérzete a véradások után. Ha hosszabb ideig nem megy, már hiányzik.

Kónya István megemlítette: véradó kollégáival gyakran beszélnek közös témájukról, egyebek között arról, hogy az elmúlt rendszerben mintha többen lettek volna. Szerinte ennek az az oka, hogy régen munkaidőben el lehetett menni, mostanában azonban nem minden cég járul hozzá a munkaidő-kedvezményhez. – Szerencsére a Tisza Volánnál segítik a véradókat. Ha a szabadidőt kellene feláldozni, az sokaknak nem tetszene – jegyezte meg őszintén. Ő azért is érzi fontosnak a véradást, mert anyagilag nem tud segíteni senkinek, adományozni nincs lehetősége. Szerinte a lényeget mondja a véradók szlogenje: „Ha kell, adom, ha kell, kapom."