Kéményseprőt látok...

Napos oldalról nézték lapjainkat és a látványtól meg is vidámodtak a fekete díszruhás kéményseprő mesterek: Király József, Lajkó László és Szenkovszky István Fotó: Karnok CsabaHangos üdvrivalgás fogadta szerkesztőségünkben a három mestert tegnap: a nőket nyilván a látvány nyűgözte le, mert a kéményseprők kifejezetten fessek voltak ünnepi díszruhájukban, a többiek meg azért vidámodtak, mert azt hitték, hogy megjött a szerencséjük. – A gombot addig kell fogni, amíg az ember nem találkozik egy szürke lóval vagy egy szemüveges emberrel, avagy nem lát meg egy vakablakot – osztotta meg velünk a hiedelmet Lajkó László mester. A Szegedi Kéményseprő-ipari Kft. bordányi kirendeltségének vezetője elnéző mosollyal tűrte, hogy holmi szerencsevadászok nyúlkáljanak fekete posztóból készült zakójának két sorban csillogó gombjai után: miért pont a kéményseprők és a szerencse viszonyával lennének tisztában a médiamunkások? – erről szólt a mosoly.

– Összesen 27 önkormányzati hivatalba visszük el január elején a szerencsét: az újévi roadshow némi reklám a cégünknek, amelyre azért van szükségünk, hogy szívesebben beengedjenek bennünket az emberek a lakásukba – mondta Szenkovszky István. Az ügyvezető igazgató megigazította a fekete öltönyön hófehéren villogó csokornyakkendőjét, és azt is elmagyarázta: bár pár száz év eltelt azóta, hogy a kormos emberekkel mint ördögfiakkal riogatták a gyerekeket, bár rég fordult már a kocka, és szerencsehozók lettek Szent Flórián védencei – néha még mindig úgy kell bekönyörögni magukat a kéményhez... Éppen százezret gondoznak a 27 településen, ebből Szegeden van 60 ezer, és egyre több a tényleg kormos, vagyis a szilárd tüzelésű. – Ahol megjelenünk, elmúlik a baleset veszélye – veszi le cilinderét és hajol meg vele búcsúzásképpen Király József, a legfiatalabb kéményseprő mester.

Tessék, ezt teszi a szakértelem. De azért legyen szerencsénk is!