Nehéz órák a laposférgek felejthető társaságában

Fotó: Segesvári Csaba– Már két hete éjt nappallá téve tanulok! Az első alkalommal nem sikerült átmennem, a tanár úr azt tanácsolta, tanulgassam még... – panaszolja egy fiú, vaskos tankönyvét szorongatva.
– Bárcsak túllennék már rajta, az se érdekel, ha kettes lesz, csak görbüljön! Nem bírom ezt a feszültséget, tisztára izzad a tenyerem! – sziszegi egy szemüveges lány a sorstársainak.
– Két napja nem tudok egy falatot sem legyűrni a torkomon, le is fogytam vagy két kilót – tódítja mellette a fekete öltönyös fiú.

Hirtelen néma csend lesz, mindenki felpattan a székéről.
– Nos, kedves vizsgázók, fáradjatok be a terembe – hangzik a határozott felszólítás egy megjelenésében is tekintélyt parancsoló férfi szájából. – Egymástól kellő távolságban, szétszóródva üljetek! Ne egymás ölébe! Kezdhettek bemosakodni!

A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar egyik folyosóján vagyunk. Harmadévesek vizsgáznak állatrendszertanból. Aki a szorongó diákokat a terembe tessékeli: tanáruk, dr. Ilosvay György.
Első stáció: tételhúzás. A barna hajú, filigrán kisteleki lány remegő kézzel nyúl a borítékba.
– Érted a tételt? Hallottál már róluk? – viccelődik a tanár. A lány nem nevet.
– Csáprágósok... Ezt a tételt pont nem tudom.
– Azért próbáld csak meg! – hangzik a biztatás. A lány néhány percig a papírja fölé hajolva ír, majd fölpattan. – Megpróbálnám legközelebb – mondja zaklatottan, és kimenekül a teremből.

A többiek papírján sercegnek a tollak. Egy magas fiú ül le a vizsgaasztalhoz – mintha villamosszékbe. Ilosvay tanár úr végigjáratja a szemét a papírlapon: – Ne mondd, hogy egyetlen kétéltűt sem tudtál megnevezni! Neked már tavaly meg kellett volna csinálnod ezt a vizsgát! – néz fel mérgesen.
– Igen, tanár úr, de akkor még túl éretlen voltam a feladathoz – próbálkozik szolid humorral a diák.
– Idén meg nem tanultál, ez egyes – hangzik az ítélet.

Platyhelminthes

Ilosvay tanár úr szerint azok a diákok, akik sportolnak, kitartóbbak társaiknál. Állítását Marton Bence hódmezővásárhelyi focista példája igazolja. – Második alkalommal próbálkoztam az állattannal. Hetekig készültem a vizsgára, a legnehezebb az állatok latin elnevezésének bemagolása volt. A legnehezebb tétel pedig: a platyhelminthes, vagyis a laposférgek. Elképesztő részletességgel kell tudnunk a különböző puhatestűek, ízeltlábúak jellemzőit, ezért olyan nehéz ez a tantárgy, és ezért örülök annyira még a hármasnak is.

Közepesnél jobb jegyet tegnap senki sem kapott. A huszonegy vizsgázóból heten megbuktak.
– Ma szerencsénk volt, a tanár úrnak jó kedve lehetett, viccelődött. És az is szerencse, hogy olyanokkal vizsgáztam, akik viszonylag jól tudták az anyagot, így megúsztuk a vérengzést – liheg megkönnyebbülten egy kipirosodott arcú lány.

– Sokan még a legalapvetőbb dolgokat sem tudják, mégis megpróbálnak átcsusszanni nálam – mondja Ilosvay György. – De számomra fontos, hogy ne csak diplomával, hanem tudással rendelkező biológiatanárok kerüljenek ki főiskolánkról. Az állatrendszertan vizsgán három félév anyagát kell tudni: állattan alapjai, állatszervezettan, állatrendszertan. Aki nem tanul folyamatosan, az nem tud fölkészülni az utolsó pillanatokban.

Ilosvay György fontosnak tartja, hogy csak azok járjanak biológia szakra, akiket komolyan érdekel ez a tudomány, és nem adják fel az első kudarc után. Mint ahogyan ő sem adta fel diákkorában, amikor megbukott az első állatrendszertan vizsgáján.

Bobkó Anna