2007.01.22. 15:19
Tomasevics Zorka Szegeden
A szegedi szinkronstúdió munkáját több hónapon át segíti Tomasevics Zorka. Az ismert szinkronrendező körülbelül kétezer filmben dolgozott eddig, s most az elmúlt 37 év tapasztalatát adja át szegedi kollégáinak.
A neves szinkronrendező munka közben szigorú, de a színészek ezt megbocsátják neki. Fotó: Segesvári Csaba– A szegedi stúdió öt filmet kapott, ezen gyakorolunk. Most éppen egy francia életképszerű drámán, A nagy főnökön dolgozunk – mesélte Tomasevics Zorka. – Óriási dolog, hogy itt Szegeden a szellemi befektetésre is gondolnak: nagy örömmel vállaltam a feladatot, hogy segítsem a szinkronstúdió munkáját.
A szinkronrendező rengeteget „sztorizik" kollégáinak, felhívja a figyelmet a lehetséges buktatókra is. Idejének egy részét a szegedi színházban tölti: karaktereket keres. Megnézte A dzsungel könyvét, a Tartuffe-öt, mindkettőt nagyon jó előadásnak tartja. Figyeli a színészek játékát, hallgatja a hangjukat, és megpróbálja őket különböző karakterekben elhelyezni.
– Ahhoz, hogy a szinkronstúdióban jó munkát tudjunk végezni, tudni kell, melyik színész mire képes, hol tart. Egy színészt megkínálhatunk olyan szereppel is, amiről esetleg nem is tudja, hogy képes megcsinálni, de a hangjában benne van a lehetőség. És persze gondozni kell a színészt, hogy a hangi munkája fejlődjön. Egy filmben minden hang fontos: azé az ápolónőé is, aki csak annyit mond, hogy „Kérem, doktor úr!". Ennek a feladatnak is olyan rangja van, mint a főszereplő munkájának, hiszen ha ez nem sikerül jól, elronthatja az egész filmet.
Több film és tévéjáték
A Magyar Televízió új szinkronstúdióját 2005 szeptemberében avatta fel Rudi Zoltán, az intézmény elnöke. A stúdió a négy dél-alföldi színház (Békéscsaba, Szolnok, Kecskemét és Szeged), valamint Szabadka magyar anyanyelvű művészeinek ad munkát. Tavaly A tiroli vadászt szinkronizálták Szegeden. Folyamatosan dolgoznak a Kvartett című, négy közép-európai ország regionális műhelyeinek közös műsorán. Ebben az évben több film és tévéjáték szinkronizálásában is számítanak a szegediekre.
– Ha nagy érzelmek dúlnak a filmben, és nem tudom magam elsírni, akkor nem végeztünk jó munkát. Előfordul, hogy négyszer-ötször is megismételtetem a színésszel a szöveget.
A neves szinkronrendező eddigi filmjei közül – a mintegy kétezerből, amihez valamilyen módon köze van – csak néhány: Csengetett, mylord?, a Vészhelyzet első négy szériája, Ördögűző, Roger nyúl a pácban, Nyolcadik utas a halál és a Sivatagi show, amelyben Sztankay István volt a narrátor.
– Amikor a Vészhelyzetet szinkronizáltuk, az egyik hónom alatt orvosi kisszótárt, a másik alatt egy gyógyszerészeti könyvet vittem magammal. Ebben a sorozatban egy orvos szakértővel dolgoztunk együtt, aki azt mondta: ez a munka felért neki egy újabb diplomával.
