Borovics Tamás komoly erőpróba előtt

A megszokott Hamlet képünket sutba dobhatjuk, ha a Szegedi Nemzeti Színház legújabb produkcióját, a Kisszínházban február 8-án bemtutatásra kerülő Hamlet előadást megnézzük. Vegyük csak például a címszereplő Borovics Tamást, aki a maga kétméterével és rövidre nyírt, kékre festett hajával igazi unikumnak számít majd. A szerepértelmezése pedig igencsak távol áll a klasszikusan megformált, ábrándozó, szőke királyfitól. Inkább egy gőzmozdonyhoz hasonlít...

– Egy kétméteres, nyúrga színészről elsősorban nem Hamlet figurája jut eszébe az embernek. Mivel indokolta a rendező a választását?
– Miért ne lehetne Hamlet egy kékre festett és rövidre nyírt hajú, magas fiú? Valójában mindenki lehet Hamlet. Még ön is. Kicsit mintha nehezen akarnánk elfogadni az új dolgokat, pedig sok örömünk telhet benne. Komolyra fordítva a szót: régóta ismerjük és kedveljük egymást Horváth Péterrel, sok szép közös munka van a hátunk mögött. Azt mondta, ez a Hamlet pontosan olyan lesz, mint amilyen én vagyok. Látja rajtam, hogy folyamatosan jár az agyam, állandóan hezitálok és kétkedem.

– Vívódó alkat?
– Nagyon. Sok, talán másnak egyszerűnek tűnő dolgon is hosszasan rágódom. De ebben az előadásban nem ez a lényeg, hanem, hogy majd olyan problémákkal szembesül szinte minden szereplő, amiket a valós életünkben is megtalálunk.

– Napi aktualitások és áthallások lesznek a darabban?
– Nem erre törekszünk, sőt a rendező kortalanítani próbálta a darabot, hogy ne lehessen semmit „ráhúzni". Érdekes és szokatlan megoldások azonban lesznek, amiken sokan meg fognak lepődni. Shakespeare-nél például a szellem megjelenése mindig valamilyen lelkiismereti kivetülést jelez, nálunk azonban úgymond nem lesz szellem. Azaz inkább Hamlet gondolataiban létezik majd, és az én hangomon hangzik majd a mondandója is. Ezzel sokkal inkább a skizoid jellegét próbáljuk hangsúlyozni, mint sem a földöntúliságot.

– Úgy tudom, éppen vívóórára készül. Fizikailag mennyire megterhelő ez a szerep?
– Több szempontból komoly erőpróba ez a szerep. Az előadás vívójeleneteiben például elég egy rossz mozdulat vagy oda nem figyelés, és az életünkkel játszunk. Igazi párbajtőröket használunk majd, amikkel bármikor történhet baleset. Persze segít az is, hogy valamikor kosárlabdáztam, később pedig teniszeztem. A fizikumommal egykor sokat küzdöttem, mert nehéz egy kétméteres testet úgy mozgatni a színpadon, hogy az hiteles legyen és ne zavarjon. Ez nagyon nehéz, még mindig tanulom. Óriási feladat. Hamlet a mi előadásunkaban ugyanis elsősorban nem egy ábrándozó, könyvvel a kezében sétáló figura, hanem pörgősen, gőzmozdonyszerűen próbálja gördíteni maga előtt a cselekményt. A tragédiája az, hogy nem érzi otthon magát ebben a közegben. Visszamenne Wittenbergbe, de nem engedik. Ez az előadás a megszokott Hamlet produkciókhoz képest jóval közérthetőbb és frappánsabb lesz.