Menedzserek extrém sportja

Búvárruhában és öltönyben ugyanaz a férfi: Bihari Miklós sportos alkat. Fotó: Frank YvetteAz egyik szegedi lízingcég marketingvezetője, Bihari Miklós igazán sportos alkat. A hétköznapokban mindig elegáns férfin látszik, gyakori vendége a konditermeknek. A sikeres menedzser mégsem csak a súlyzózásnak köszönheti alakját: akár a maratoni távot is képes lefutni. – Idáig hat alkalommal teljesítettem a 42 kilométert. Pusztamérgesen ultramaratoni, 75 kilométeres szakaszt is legyűrtem. A legnagyobb kihívás mégis az a 12 órás futóverseny volt, ahol 105 kilométert trappoltam fél nap alatt – mondta el a 32 éves topmenedzser.

Miklósnak a víz sem idegen közeg. Ha teheti, évente kétszer is befizet vadvízi evezésre. – Szlovéniában a Szocsa folyón szoktunk leereszkedni két-, három- és hatfős hajókkal. Igazi adrenalintúra ez, hiszen nem hagyjuk ki azt sem, hogy hat-nyolc méter magas sziklákról vessük alá magunkat a kisebb vízesésekbe – mesélt a menedzser a kalandjairól. A túra canyoninggal zárul, amikor is hajó nélkül, védősapkával gázolnak a vízbe, és mint a vízi vidámparkban csúszdáznak a sebes folyású patakban. Miklós 2004-ben egy búvártanfolyamot is elvégzett az Adrián és azóta egyetlen évet sem hagyna ki, hogy lemerüljön valamelyik tengerbe. – Az első igazi búvárélményem a Vörös-tengerhez kötődik, ahol népes korall-ligetek és Benetton színvilágban pompázó szürreális élővilág fogadott bennünket. A Nappal együtt keltünk és négyszer-ötször, még éjszaka is alámerültünk. A hajnalban portyázó ragadozóhalak vadászata legalább annyira érdekes volt, mint az, hogy az éjszakai merüléseknél a kezünkbe vehettük a szunyókáló kopoltyúsokat.

Plasztikai sebész a levegő ura

Az orvosok körében is kedveltek az extrém sportok: az ismert szegedi plasztikai sebész, Bajusz Huba évtizedek óta repül. Motoros sárkánnyal és ultrakönnyű repülővel hódította meg a levegőt. A nemzeti sárkányrepülő-válogatott tagjaként 1996-ban csapatban világbajnokságot is nyert. A sebész zömében Magyarországon hódol a szenvedélyének, de jó időjárás mellett a környező országokba is eljár szlovéniai gyártmányú, ultrakönnyű repülőjével.

Miklós azóta az Indiai-óceánra is eljutott: a Maldív-szigeteknél búvárkodott. Itt az erős sodrás miatt képtelenek voltak uralni a testüket. Úgy érezték magukat, mintha mosógépben ülnének: le-fel bukfenceztek a mélyben, miközben az élőlények körülöttük cikáztak. Egy huszonöt fős szirti cápa rajjal is találkoztak. A nagy ámuldozás közepette egy jókora darab, majd egy mázsás Napóleon-hal is a békaemberek közé vegyült. Negroid-szerű, duzzadt ajkaival együtt bámulta velük a cápák elegáns táncát.

Egy másik szegedi menedzser, Oleárnyik Kata a csúcsok szerelmese. A Démász személyzetfejlesztési tanácsadója a kétezer méter feletti Magas-Tátrában szeretett a hegyekbe. Sziklamászó- és alpesi tanfolyamot végzett, így ma már maga is vezet csoportokat Ausztriába. Kétszer a Mount Everestnél is járt. Az első túra alkalmával egy barátjával kettesben vágtak neki a nepáli kalandnak. Sem teherhordozókat, sem pedig hegyi vezetőket, serpákat nem fogadtak. Maguk cipelték a majd 20 kilogrammos málháikat. Katmanduból a 2800 méteren fekvő Luklába repülőgéppel jutottak fel. Innen indult gyalogtúrájuk a serpák fővárosába, Namce-Bazarba. – 3400 méteren még e-maileztünk haza. Az Alpokban ilyen magasságban már csak gleccserek vannak. Egy kis menedékházban húzódtunk meg, ahol helyi ételeket fogyasztottunk – mesélte a kalandvágyó hölgy. Végül függőhidakon 5630 méterig jutottak.