2007.03.04. 15:19
Az ügyeleten egy ezres az indokolatlanság tarifája
Van, hogy éjszaka vagy hét végén támad egy-egy súlyos belgyógyászati panaszunk. Ha nincs közvetlen életveszély, és képesek vagyunk a saját lábunkon eljutni a belvárosig, célunk a központi felnőtt sürgősségi ügyelet. Szombat este ott jártunk.
Van, hogy éjszaka vagy hét végén támad egy-egy súlyos belgyógyászati panaszunk. Ha nincs közvetlen életveszély, és képesek vagyunk a saját lábunkon eljutni a belvárosig, célunk a központi felnőtt sürgősségi ügyelet. Szombat este ott jártunk, de a legtöbben korántsem voltak azonnali ellátást igénylő betegek. Így viszont egy ezresbe került nekik az esti vizit.
Este negyed nyolckor éppen üresjárat volt a Szilágyi utcai rendelőben, így Kass Ferenc ügyeletes orvos rögtön tudott fogadni bennünket. Ez ritka alkalom, itt ugyanis többnyire a hétvégék a legzsúfoltabbak. Egy 24 órás műszak alatt negyvennél kevesebben még sosem voltak, de előfordult már, hogy százharminc beteget is el kellett látniuk a felnőttügyeleten. Mint elmondta, az indokolatlanul igénybe vett sürgősségi ellátásért fizetendő, emelt összegű – ezer forintos – vizitdíj bevezetése óta eleinte csökkent a forgalmuk, de most újra emelkedőben van.
Ekkor megcsörrent a telefon, Kass doktor pedig nyugodt hangú telefonos tanácsadást tartott egy betegnek, akinek belgyógyászati jellegű panaszai voltak. Mire befejezte, már megjelent az első beteg: egy alhasi panasszal érkező tizenéves kislány és aggódó anyukája. A vizsgálat alatt kint vártunk, később megtudtuk: a pácienst a sebészetre küldték tovább – vakbélgyulladás gyanújával. Mivel ez sürgősségi esetnek számít, a lány pedig egyébként sem múlt még el 18 éves, a vizit ingyenes volt.
Heten kétszázezerre
A szegedi központi felnőtt sürgősségi ügyeleten egy-egy orvos fogadja a rendelőbe érkező felnőtteket és gyermekeket, a négy szolgálatirányító pedig a bejövő hívások alapján – részletes kikérdezés után – dönt az intézkedésről: behívja a beteget az ambulanciára, ügyeletes orvost küld a helyszínre, vagy mentőegységet indít. A cél az, hogy a beteg mindig az állapotához mérten a legmegfelelőbb ellátást kapja. Ehhez alapvetően fontos a pontos bejelentés – mondta el Zentay Attila, az ügyelet szakmai vezetője. Egy-egy ügyelet alkalmával a két bent rendelő orvoson és a szolgálatvezetőkön kívül két – hét végén három – kivonuló orvos, két asszisztens biztosítja a 200 ezer fő sürgősségi ügyeleti ellátását.
A váróban fél kilenckor szóba elegyedtünk egy férfival, aki feleségét várta. Mint mondta, pánikbetegséggel küszködő neje rosszul lett, ezért jöttek az ügyeletre. Az asszonynak az utóbbi időben többször is volt hasonló rohama, szerettek volna segítséget kapni. Miután távoztak, megtudtuk, hogy nekik már fizetniük kellett, a nő ugyanis a betegségére kapott gyógyszer mellékhatásaitól szenvedett – egy hete. Ez pedig nem számít sürgősségi problémának.
Vannak persze határesetek, amikor a belgyógyász szakorvosnak sem könnyű döntenie a díjfizetésről, mert például a probléma már régen fennáll, de a jelentkező tünet azonnali ellátást igényel. Egy beleseti sérültet ellátó traumatológusnak ilyen szempontból egyszerűbb a feladata, tette hozzá Kass doktor.
– A legfőbb kérdés mindig az: mióta áll fönn a beteg panasza. Az a baj, hogy sokan csak akkor mennek orvoshoz, amikor már nagyon fáj, és amikor már fizetniük kell – magyarázta az ügyeletes orvos. Ezt jól mutatja a napi forgalom is: szombat reggel héttől este hétig 33 beteget láttak el a felnőttügyeleten, ebből 19-nek fizetnie kellett. Közben megérkezik az egyik kivonulós orvos is, hogy feltöltse a táskájában lévő gyógyszerkészletet. Mint mondta, az eső ellenük dolgozik, ilyenkor ugyanis sokkal gyakoribb, hogy lakásra kell menniük, mert a beteg nem jön be az ügyeletre.
A rendelőben fél tízkor egy idős férfival találkoztunk, aki feleségét várta. Az asszonynak nem volt se láza, se más súlyos panasza, megfázás és rekedtség kínozta. Pár perccel később már végzett is.
– Micsoda?! Hát nem háromszáz forint a vizitdíj?! – kérdezte felháborodottan a férfi, amikor felesége elkerekedett szemmel mondta, hogy egy ezrest kértek odabent. Negyvenhárom évig fizettem a tébét! Miért kell most megint pénzt kérni tőlünk?! Milyen világ ez?! – emelte föl hangját a hetvenes öregúr. Bár választ nem tudtunk neki adni, megmutattuk az ajtó melletti táblát és a kitett szórólapokat, amelyen fölsorolják, milyen esetekben nem kell fizetni sürgősségi díjat. A többhetes megfázás nem szerepelt rajta.