Nők egyenruhában: büszke rájuk a családjuk

Köteles Hajnalka nyolcadik éve szolgál a határőrségnél. A csinos zászlós főleg útleveleket vizsgál. Elmondása szerint manapság már egyetlen autós sem rökönyödik meg azon, ha nő kéri el az okmányokat.
– Többnyire kedvesek velem az emberek. Csupán néhány délszláv és török férfi akad, aki látványosan nem akar szóba állni egy nővel. Ilyenkor szólok a kollégámnak, és megoldjuk a problémát – mesélte Hajnalka, akinek az édesapja nyugalmazott alezredes tűzoltó, azaz ő is egyenruhát hordott. Kislánya már akkor beleszeretett az uniformisba: a tükör előtt jó néhányszor magára aggatta a papa szolgálati ruháját. – Amikor felszereltem, még barna, terepszínű egyenruhát hordtunk. Ezt néhány éve kék színűre és jobb anyagúra cserélték. Szoknyát is viselhetnénk, de nem igazán előnyös felmászni benne egy kamionra – ecsetelte a „rokolya" hátrányait. Hajnalka élettársa is határőr. A zászlósképző tanfolyamon ismerkedtek meg egymással. Mindkettőjük nyakkendőjét Hajnalka köti: a módszert még az apukájától leste el. A párnak azóta kislánya is született. Boglárka most két és fél éves.

Török Ildikó pénzügyőr főtörzsőrmester szintén Röszkén teljesít szolgálatot. A gimnázium elvégzése után, tizennyolc évesen Vásárhelyen kezdte a jövedékiseknél. Ildikó tíz éve visel egyenruhát. A határátkelőnél a bejövő utasforgalmat ellenőrzi, valamint a belépő és kilépő kamionok okmányait vizsgálja – általában tizenkét órás váltásban.
– A munkavégzéskor még sem hátrányát, sem pedig előnyét nem éreztem annak, hogy nő vagyok. A legtöbben pénzügyőrként és nem nőként kezelnek – árulta el Ildikó, akire a családja is roppant büszke. Ildikó is kedveli az egyenruháját, de az övére csatolt fegyvert még sohasem sütötte el. Legfeljebb évente kétszer, a lőgyakorlaton.

A törzsőrmester rendfokozatú Dékány Beatrix akár a TNT együttes egyik népszerű dalának alanya is lehetne: már ha valakinek rendőrnő az álma.
– Mértékkel szolgálatban is szoktam sminkelni magam, de csillámport azért nem használok. Olykor a helyszíni bírság ellenére is kaptam már kisebb-nagyobb bókokat – mosolygott szélesen az öt éve járőröző lány. Beatrix nem vesz fel manírokat, ha egyenruhába bújik: odahaza is határozottnak ismerik, akárcsak munka közben. A szolgálati szoknyát ő sem szereti különösebben, csupán a protokolleseményeken húzza magára. Egy biztos: miközben egy férfi letekeri az ablakot, hogy kiadja a forgalmit és a jogosítványát, egy pillanat alatt elszáll a dühe, ha Beatrix mosolyog vissza rá a rendőregyenruhában.