Pezsgő éjszakai élet szombaton a szegedi szórakozóhelyeken

– Több mint tíz éve járok a szegedi SZOTE-klubba, törzsvendégnek számítok. Az életet élni és élvezni kell, ötvenévesen is – mondja Imre, aki bár már nem tinédzser, mégis nagyon fiatalosan ropja a bugit az egyetemisták egyik kedvenc szórakozóhelyén. Elmondása szerint a kulturált környezet, a jó zene és a társaság miatt jár ide. – Egyáltalán nem bohém dolog még ennyi idősen is diszkóba járni, hiszen az ismerkedés és a szórakozás nem korfüggő. Arról nem is szólva, Szeged legszebb lányai a SZOTE-klubba járnak – vallja Imre, miközben egy korsó sört rendel 300 forintért a bárpultnál.

Mellette Kovács Adriána, barátaival éppen az itallapot böngészi, amikor megzavarjuk. Megtudjuk, PhD-hallgató, gyógyszerész szakon végzett. – Amíg egyetemista voltam, hetente kétszer is eljártunk bulizni ide, ez volt és még mindig ez a kedvenc helyünk. Sosem ért bennünket csalódás, mindig jó a hangulat, a zene: a DJ-k a '80-as évek slágereitől egészen a mai zenékig válogatnak. Amióta átalakították, még szívesebben járunk a SZOTE-ba, hiszen nem kell hosszú perceket sorban állnunk a ruhatár előtt. Az árak is barátságosak, diákkal 400, igazolvány nélkül 700 forint a belépő – mondja Adriána, miközben 350 forintot fizet a kirendelt Martiniért.

Az édes italt mi is kipróbáljuk hangulatkommandónk következő állomásán, a Colibri Coctail Bárban. A szombat esti karaoke-buli résztvevői néhány percre sztárnak érezhetik itt magukat, még akkor is, ha nem éppen Sinatra-hangúak. A buli egy óra körül a tetőfokára hág. Ekkorra a vendégek már a csilláron is lógnak, hiszen a hangulatos pinceklubban megengedett az asztalon táncolás is.

Írországból is hazajárnak

Írországból is hazajön bulizni Nagy Anita és barátja, Hódi Attila, akikkel a Retro Klubban találkoztunk. – Kint nincsenek diszkók, inkább kicsi, klubjellegű bárok – mondja a vendéglátó-ipari végzettségű Anita, és folytatja: – Ezért amikor hazajövünk Szegedre, végiglátogatjuk a város jobbnál jobb diszkóit.

Ugyanez elképzelhetetlen lenne a Széchenyi téri Centrál Kávézó és Retro Clubban, ahol a városban egyedülálló, kizárólag UV-fényre látszó pecsétet kapunk egyik testrészünkre az 1000 forintos belépő mellé. – Nem látszik a nyoma, így másnap nem kell magyarázkodnom, hogy merre jártam előző este – viccelődik Biczók Attila, a Hovány Szeged Kft. értékesítési vezetője, aki ezen az estén barátaival érkezett a szórakozóhelyre. Attila a klubjelleg miatt kedveli a Retrót, és azért, mert bakfisokat nem engednek be. A Széchenyi téri szórakozóhely klubmenedzserétől, Paszternák Zoltántól megtudjuk, a vendégek leginkább a 25–40 év közötti korosztály tagjai, akik kedvelik a '80-as, '90-es évek zenéit.

A klub sztárvendége volt már a Dolly Roll, az R-Go, és [namelink name="Szűcs Judit"]h is. A Retro vendégei között nem mindenki szegedi, Pach Orsolya egészen Paksról utazott ide, hogy barátnője névnapját megünnepelhessék. Orsolyától megtudjuk, Pakson is van egy hasonló diszkó, bár ott a belépő kevesebbe kerül, az italárak viszont egyformák: fél cent Bacardi ott is 600 forintba kerül, egy üveg Gösser 280 forintba. A hely fél kettőre tömve van, szabályosan át kell verekednie magát az embernek a diszkógömb fényeiben úszó tánctéren, hogy a kijárathoz juthasson. A ruhatárnál fiatal lánycsapat tanakodik azon, átnézzenek-e a Mars téri Sing-Sing Music Hallba, hiszen ismerősökkel a Retróban nemigen találkoztak.

Saját Sing-induló

Dr. Alban Sing Hallelujah! című száma a Sing indulója. A szövegét a helyiek városuknak és kedvenc diszkójuknak megfelelően direkt félreéneklik: az eredeti „Sing hallelujah, sing it" helyett „Sing halleluja, Szeged" szól.

– A 18 és 25 év közötti korosztály inkább a Singbe jár – mondja Nagy Dorka, és megjegyzi: 18 évnél fiatalabbakat oda sem engednek be. Ezt látszik megerősíteni a Csillag börtön melletti Sing-Sing bejáratánál kifüggesztett tábla is, melyen figyelmeztetik a vendégeket: igazolvány nélkül nincs buli! Bár a feliratot csak hosszas várakozás után pillanthatjuk meg először, a hosszan kígyózó sor miatt, az 500 forintos belépőt kifizetve további türelemjáték önkéntelen résztvevőivé válunk a ruhatárnál. Miután ezt az akadályt is legyűrjük, elindulunk a bárpult felé.

A sor itt is hosszú – néhány perces várakozás után feladjuk. Szomjasan és jó zenékre kiéhezve vesszük az irányt a kisterem felé, ahol a tánctérre érve önfeledten bulizó fiatalokat látunk. A hely szombat esténkénti rezidens lemezlovasától, DJ Brothertől megtudjuk: 2002-óta játssza a funky, r'n'b és nosztalgia házibuli jellegű zenéket a bulizni vágyó fiatalok talpa alá. – Mindig arra törekszem, hogy minél többféle zenei stílus közül válogassak, így mindenki meghallgathatja a számára legjobban tetszőt – mondja Krisztián, miközben felteszi a keverőpultra az egyik kedvencet. A táncoló tömeg egy emberként kezdi el énekelni a Sing indulójának tekintett dalt.