Szeged – 1848

Az 1848. március 17-én, pénteken délután öt órakor az ötvenezres alföldi városba érkező gőzhajót sokaság várja – olvashatjuk a Szeged története monográfiában. Az utasok mesélnek a pesti eseményekről, nyomtatásban is megmutatják a 12 pontot és Petőfi Nemzeti dal című költeményét.
Időközben a lovas postával megérkezik a szegedi követeknek – Rengey (Aigner) Ferdinánd főügyésznek és Wőbber Györgynek a pozsonyi országgyűlés március 14-i és 15-i üléséről szóló jelentése is. Az iratot Tary Pál városi kapitány „a város minden oldalairul öszvetóduló", több ezres tömeg előtt, a „köz piarczon" gyertyagyújtáskor olvassa föl. Szeged képviselői örömmel nyugtázzák: „hazánk újjászületésének órája megkondult; a magyar hazája 300 éves küzdés és szenvedés után egy nagy és dicsőbb jövendőnek nézhet elébe". Az országgyűlés határozatait, az új törvényeket is a követek jelentéséből ismerik meg a szegediek. A szabadságot éltető kisebb-nagyobb csoportok zeneszó mellett vonulnak az utcákon. A Fekete kutyához címzett, Oskolai utcai vendéglőben pedig meggyőzik a helyettes főbírót és a tanács több tagját is, hogy másnap, március 18-án a követjelentés terjesszék a népgyűlés elé...