Szeged és környéke

2007.03.12. 15:19

Újabb Beszélő fejek

Alan Bennett eredetileg tévésorozatnak írta a Beszélő fejeket, amelyből a tavalyi siker után ma újabb két monológot mutatnak be a szegedi kisszínházban. A harmadikat a napokban elhunyt Kocsis György játszotta volna – rá is emlékeznek a premieren.

Hollósi Zsolt

A világhírű angol bulvárszerző, Alan Bennett beszélő fejei kacagtató vagy szívszorító humanista monológokat mondanak. Mindegyik egy-egy emberi sorsot mutat be – humorral, empátiával, érzékenységgel. [namelink name="Székhelyi József"] tavaly [namelink name="Fekete Gizi"]vel, [namelink name="Megyeri Zoltán"]nal és Pásztor Erzsivel állított színpadra hármat – a biztos siker reményében most újabb három részt választott. A sors azonban közbeszólt: Kocsis György a bemutató előtt váratlanul elhunyt.

– Fölmerült bennem, hogy megcsinálom Gyuri monológját, hiszen amit rendezek, azt körülbelül tudom is. De ez a szöveg annyira az övé volt, és olyan zseniálisan játszotta, hogy úgy éreztem, maradjon is az övé. Pécsi Sándorhoz hasonlatos hatalmas művésznek tartottam, óriási a veszteségünk – mondta Székhelyi.

– Egy húszas évei végén járó statisztalány monológját mondom, akinek az a meggyőződése, hogy ő a világ legfantasztikusabb színésznője, miközben mindig csak a háttérben szerepel. Ettől függetlenül pozitívan látja a világot, végtelenül jó szándékú, helyes, együgyű és buta teremtés. Mindenki végigmegy rajta, de nem veszi észre, hogy kihasználják. Pályakezdőként bennem is volt naivitás, de sohasem veszítettem el ennyire a realitásérzékemet. Nagyon zaklatott, nehéz próbaidőszak előzte meg a premiert. Óriási kihívás számomra, hogy egyedül kell ötven percen át lekötnöm a nézőket – árulta el az első részt játszó [namelink name="Cseh Zsuzsa"]. – Gyuri halála mindannyiunkat rettenetesen megrendített, de: „The show must go on". Másnap újra fel kellett mennem a színpadra és el kellett mondanom a roppant mulatságos szövegemet, miközben egyáltalán nem voltam vidám kedvemben.

– Nem tudnám eldönteni, hogy az előző vagy a mostani monológomat szeretem-e jobban. Mindegyik egy-egy minidráma. Talán a tavalyiban több mosolyogtató rész volt, ez pedig mélységesen emberi. Egy 75 éves öregasszonyról szól, aki székhez kötve elmeséli az egész életét. Csodálatos! Szeretett kollégánk halála még nehezebbé teszi az elmondását – fogalmazott Pásztor Erzsi. – Szeretném, ha szép estét tudnánk adni a közönségnek, mert úgy gondolom, Gyuriért is csináljuk. A halála előtti délutánon gyönyörű napsütés, kellemes meleg volt, leültünk egy padra, és arról beszélgettünk: milyen szörnyű, hogy a betegséggel hosszú ideje küzdő Szakácsi Sanyi elment. Az esti próbán megnéztük egymás és vidáman mentünk haza. Másnap délelőtt hiába vártuk a próbán. A premiert meg kell csinálnunk. Már csak azért is, mert biztos vagyok benne, hogy ő is így akarná.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!