Novák János tíz éve él a kollégium 8. emeletén

– Ha a szobába lépsz, a lábbelidet vedd le a szőnyeg előtt! – figyelmeztet a felirat a szegedi Károlyi-kollégium lakója, Novák János nyolcadik emeleti lakrésze ajtaján. Miután a házigazda betessékel, mindjárt a gumitalpasunkhoz nyúlunk – egy pillanat, és lekerül a cipő. Nem céltalan az elővigyázatosság, az alig néhány négyzetméteren makulátlan tisztaság fogad bennünket. A tenyérnyi előtérben, mintha egy szűk liftben szoronganánk, házigazdánk mégis egy ötcsillagos luxushotel bárosának könnyedségével nyitja ki előttünk a hűtőszekrénye ajtaját, hogy a válla fölött visszapillantva megtudakolja: mivel oltanánk a szomjunkat?

– Egy jófajta borral – bök egy hívogató palackra –, egy hideg sörrel vagy esetleg valami röviddel szolgálhatok? – kérdezi. Végül egy pohár víznél maradunk. Hellyel kínál, majd miután más ülőalkalmatosság nemigen marad a szobában, házigazdánk az ágyon helyezkedik el, kényelmes törökülésben. Szinte kérdeznünk sem kell, dől belőle a szó.

Kétegyházáról 1998-ban került Szegedre, miután felvették a JATE vegyész szakára. A Károlyi-kollégium nyolcadik emeletén egy háromágyas szobában kezdte meg koleszoséletét. Azóta kilenc évet húzott le a nyolcadikon. Tavaly szeptemberig hármasban, szobatársakkal lakott, ma már viszont egyedül él.

Út a koleszba

Kollégiumi férőhelyet államilag finanszírozott, nappali tagozatos, felsőoktatásban részt vevő hallgatók igényelhetnek. A felvételi pályázathoz vagyoni nyilatkozatot és a tanulmányi adatokat is csatolni kell, valamint a jelentkezőnek saját szociális helyzetét is fel kell vázolnia. A pályázatokat pontozzák, a kollégiumokba az előre meghatározott limit felett lehet bekerülni.

– A vegyész szakot három év után, vegyszerallergia miatt abba kellett hagynom. Román–művelődésszervező szakon kezdtem újra tanulmányaimat, s 2006-ban diplomáztam. Szeptember óta rendezvényszervező seniorként lehetek a kollégium lakója – eleveníti fel az elmúlt kilenc év fontos állomásait a 28 éves fiatalember.

János a szállásért cserében színházlátogatást, karácsonyi gálakoncertet, farsangot és táncházat vagy éppen marhapörköltfőző versenyt szervez a kollégistáknak. A közös főzéseknek egyébként is nagy a hagyománya a Károlyiban. – Paprikás krumplit, sztrapacskát vagy éppen pizzát készítünk egy-egy emelet lakóival közösen. A palacsintapartyk sem ritkák. Ilyenkor összedobjuk a pénzt a hozzávalókra, de a főzés és sütés többnyire rám marad. Igaz, ez nem nyűg számomra: a konyha a hobbim – jelenti ki János. Pedig nincs is saját konyhája. A tusolót és a mellékhelyiséget is közösen használják az emeleteken.

– Koleszos 18 évesen lettem. Azóta majd tíz év telt el, de még mindig szeretek itt élni, sosem vágytam albérletbe. Nyolcszázan lakunk a Károlyiban, segítünk egymásnak. Például ha valaki néhány éve átkopogott a falakon, hogy lisztre van szüksége, akkor ugyanolyan természetességgel adtunk neki, mint manapság, amikor az interneten keresztül üzen – beszél a közösségről. A magánélet sem szenvedett csorbát, mert a csajozást is megbeszélték a szobatársakkal, s alkalmanként például vettek egy éjszakai mozijegyet a másiknak.