Szeged-napi ünnep: tömeg az összes helyszínen

Rengeteg embert vonzó hatnapos szórakoztató rendezvénysorozat zárult tegnap: Szeged napjának ünnepe köré a város hat helyszínén szerveztek művészeti programokat, vásárokat, gasztronómiai eseményeket, koncerteket. Tegnap utoljára vetettük bele magunkat az ünneplő forgatagba: – Békés, tiszta, szép – ezeket a jelzőket használták Szegedre a látogatók. Lenéztünk a városra 46 méter magasból, jártunk a hídi vásárban, a borfesztiválon és a Móra parkban. Tanultunk valamit Kipp-Koppról és a meggazdagodásról.

– Te szereted ezt a várost? – szólított meg egy Budapesten dolgozó román fiatalember, Stefan Pintilie a dóm tornyában. Alattunk a színes régiségvásár, egy esküvői menet és a párába burkolózó Szeged volt a látnivaló.
– És te?
– Szebb, mint Budapest. Békés. De a magyarok túlságosan zárkózottak – adott rövid jellemzést rólunk, majd mosolyogva hozzátette: újságíró létedre megtanulhatnál románul. A fogadalmi templom 46 méter magas kilátójába a hét végén bárki felmehetett, akit nem riasztott a majdnem háromszáz lépcső. Szörnyű tériszonyom van – jelentette ki egy asszony, majd a védőrácshoz dugta az orrát, és élvezettel mondta: a rettegés fokába való szörnyűség lenne kilépni a párkányra.

Örökbefogadás, könyvpremier

Szeged díszpolgára, a nemzet színésze, [namelink name="Király Levente"] szombaton jelképesen örökbe fogadott a Somogyi-könyvtárban egy Rómeó és Júlia-kötetet. A Shakespeare-drámában két kedves szerepe is volt: pályakezdőként Mercutiót, néhány éve Lőrinc barátot játszotta. [namelink name="Kass János"] grafikusművész, Szeged másik díszpolgára méltatta a Papp György képzőművészeti munkássága című színes albumot, amelyet szombaton délután mutattak be a városháza dísztermében. Papp György képzőművésszel és a szerzővel, [namelink name="Tóth Attila"] művészeti íróval Tandi Lajos, a Szeged főszerkesztője beszélgetett.

„Elviszi egy ezresért a kisvarázslót?"

– Miért ilyen firkás ez a torony? – méltatlankodott vékony hangon egy kisfiú, de apukája számára a firkák érdekesek voltak: karcolásokat és üzeneteket fedezett fel 1935-ből.
– Mása, ne fütyülj! Nem én fütyülök, hanem a szamovár – ezt már lent a téren, a régiségvásár egy nézelődőjétől hallottuk, miközben épp egy orosz teakészítő eszközt gusztált.
– Elviszi egy ezresért a kisvarázslót? – kínált egy hölgy, aki nem volt olyan rámenős, mint a hídi vásárban elénk toppanó hatodikos kislány, aki közölte: a Tabán Általános Iskola diákjai által készített tárgyakat árulja.
– Jöjjön, hölgyem, nézze, ez egy papírvirág. Mint látja, mi az újrahasznosítás hívei vagyunk. Igen, hölgyem, szorgalmasak vagyunk, könnyű rávenni minket a munkára – magyarázta a jövő marketingese, mi pedig vettünk egy százforintos virágot, és a suta „csak így tovább" szöveggel távoztunk.
– Nézd már, akciós a kisköcsög! – örült egy lány, mire barátnője gúnyosan kérdezte: esetleg az öccsét itt vásárolta-e.

A portékát alig láttuk a Belvárosi hídon tolongóktól, ezért az illatokra figyeltünk: szappan, édesség, kenyérlángos, alkohol – utóbbi forrása egy középkorú féri. Gyerekeket láttunk kocsiban, nyakban, hátizsákban szállítani, kutyákat kosárban, szatyorban, pórázon.

A híd újszegedi lábánál szemerkélő eső, kakukkfüves csirkemell, fokhagymás gouda sajt, lángos (a sajtos-tejfölös ötszáz forint) és harangszó fogadott. Egy nő mobiltelefonján aggódva hallgatta az időjárás-jelentést.

Visszafelé odatolakodtunk a standokhoz, láttunk ékszert, zászlót, festett selymet, Kipp-Kopp bábut, sőt a mesefigura női megfelelőjét is.
– Kipp-Koppnak van csaja? Nem is tudtam.
– Ne viccelj, mindenkinek kell barátnő – értekezett a témáról két huszonéves lány.

Tokaji borbarátnők

Gyönyörű a város, nagyon szépen felújították a régi épületeket, a Szent István tér megújulásához külön is gratulálok. Ezeket a dicsérő szavakat Kulcsár Edit mondta el szombaton délután. A Tokaji Borbarátnők Társaságának vezetője – aki a Borbarát Hölgyek Dél-alföldi Társaságának meghívására érkezett Szegedre – a szegedi borfesztivált az ország egyik legszínvonalasabb ilyen jellegű rendezvényének minősítette.
– Különös értéke abban rejlik, hogy szinte minden nevesebb magyar borvidék képviselőjét a Tisza partjára tudja csábítani, s a bor ünnepéhez kapcsolódva a város olyan látványos, tízezreket megmozgató rendezvénysorozatot is kínál, ami példa lehet minden fesztiválszervező számára – fogalmazott Kulcsár Edit. Kolléganője, Gergelyné Csarnai Szilvia kiemelte: a magyar bor jó hírnevének visszaszerzéséért az ilyen, minőségi borokat népszerűsítő rendezvények tehetnek a legtöbbet.
A tokaji borbarátnők úgy vélik: a különböző bortájegységek nem riválisai, hanem partnerei egymásnak. Tokaj mint a magyar bor zászlóshajója éppen azon munkálkodik, hogy az egész magyar borflotta behajózását segítse a külföldi borpiacokra

B. Z.A nézők egy része esernyővel táncolt

A jelmezesmester-tanodásokhoz egy férfi lépett oda ezzel a szöveggel: elnézést, ön avar kori? Arrébb üvegtárgyakat készíthettünk hétszáz forintért. – Aki három éven felüli, annak sikerül – biztattak az üvegesek. Saját kezűleg nyakláncot is fabrikálhatott, aki akart, és az ólomöntést is ki lehetett próbálni.

Mire visszaértünk Szegedre, a Móra parkban a Zanzibár koncertezett. A nézők egy része esernyővel táncolt, amiről a többiek nyakába folyt a víz. Két kislány egy sátorponyváról csordogáló esővízben mosta meg vattacukortól ragacsos kezét.

A jászberényi általános iskola hatodik osztályával már a Crystal-koncert után találkoztunk, a gyerekek egy napot töltöttek Szegeden, egyet Ópusztaszeren. Szombaton megnézték a hídi vásárt, a koncerteket, a tűzijátékot. Nagy, forgalmas, tiszta, szép – Ági, Szilvi, Reni és Izabella ezeket a jelzőket használta Szeged jellemzésére.

– Nincs az az eső, ami távol tartana minket a Zanzibár-koncerttől – ezt már Csilla, Szilvi és Edó, a három makói barátnő közölte egy esernyő alól.

A parkban újra találkoztunk Ivettel, aki évekkel ezelőtt már kifejtette nekünk: a múzeum előtti rendezvények alkalmával nem kellene letaposni a park virágait.
– Későn érkeztem – mutatott a sárba tiport árvácskákra –, pedig elméletben már kidolgoztam a megoldást: kis, mobil fahidak.

Hogy felvidítsuk, átkísértük a borfesztiválra. Embertömeg hömpölygött tegnap délután az Újszegedtől a Széchenyi térig nyújtózó gigantikus sétálóutcán – összeolvasztva borfesztivált és hídi vásárt. Misebor kapható – hirdették az egyik faházon, azaz az utolsó napon valóban mindenki megkaphatta, amit akart. – Már csak a merlot-t nem kóstoltam, abból kérnék egy keveset – indokolta választását egy idős úr a villányi Bock pincészet bódéja előtt. Középiskolásforma lányok nem voltak ennyire igényesek. – A lényeg, hogy 'óccsóé' adják a bort – mondták.

Édesanyák konzíliuma, borral és pereccel

Néha esett egy-egy csepp eső, de ez nem zavarta a családi kóstolást rendező Kecskemétiéket. – Fejér megyeiek vagyunk, az etyeki fesztiválon és itt is minden évben megfordulunk – mesélte Gábor, a családfő, aki a kezében tartott nedűt nagyon finomnak értékelte, a termelő „jó laboros háttere" miatt. Nem firtattuk, mire gondol. Távolabb Rostás Gábor és Vanicsek Iván furminttal hangolt a Pick Szeged kézilabdameccsére.

Egyik pad mellett babakocsik sorakoztak, gyakorló édesanyák tartottak konzíliumot, borral és pereccel. Porontyaik persze a bor zamatát nem, legfeljebb a kakaóét ízlelgették.

– A 13-as szám az időjárás szempontjából nem hozott szerencsét a fesztiválnak, ennek ellenére a szegediek kitartottak. Az eddigi legnagyobb rendezvény volt, rekordszámú borásszal, különösebb probléma nélkül – értékelt [namelink name="Szélpál Gábor"], a szervező Szegedi Városkép Kft. ügyvezető igazgatója. – Üzleti szempontból nullszaldós volt a rendezvény, a fogyasztókkal való kapcsolatépítés miatt viszont megérte eljönni – vélekedett Takács Ferenc hódmezővásárhelyi borosgazda.

Művészeti díjak

A városháza dísztermében szombaton délelőtt adták át az önkormányzat művészeti mecenatúrája részeként pályázattal elnyerhető támogatásokat, művészeti díjakat. Alkotói támogatást kapott: Jéga [namelink name="Szabó László"], a Dinnyés Ferenc Alkotóművész Kör tagja, Dobóczky Zsolt fotóművész, dr. [namelink name="Varga András"] könyvtáros, Latzkovits Miklós író, irodalmár, Kereszty Zsolt festőművész, Lipták Dániel népzenész, Cseh Antal operaénekes, [namelink name="Balogh László"] festőművész, Blumenschein Gábor trombitaművész, karnagy, Pásty Júlia író, [namelink name="Kosztándi István"] hegedűművész, [namelink name="Huszár Lajos"] zeneszerző, Kovácsné Raffai Éva nyugalmazott tanár, író, Hollósi Zsolt újságíró, továbbá a Dinnyés Ferenc Alkotóművész Kör, a Szegedi Amatőr Alkotók Köre, az SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola, a Szög-Art Művészeti Egyesület, az In Memoriam Geriub Gepleki Képzőművészeti Egyesület és a Harmonia Consort Kamarazene Egyesület. Művészeti pályakezdői támogatásban részesült. Brzózka Marek szobrász hallgató, Szűcs Bálint népzenész, Varga Laura fuvolaművész, Feketű Boglárka iparművész. Művészeti ösztöndíj-támogatásban részesült: Aranyi Flóra tervezőgrafika szakos és Rácz Rita Franciska opera tanszakos egyetemi hallgató. 

G. Zs.–R. T. G.