Charlie megelőzte Rod Stewartot

– Ebben a nagy forróságban biztosan sokaknak jólesik egy jég dupla whiskeyvel. Hogy viseli a meleget, munkával vagy pihenéssel telik a nyár?
– Ilyen melegre még én sem emlékszem. Idén nem nagyon van nyaralás, bár a hét elején általában egy-két napot Balatonaligán, egy hajón szoktam tölteni egy barátommal. Két hónapja Miamiban kipihentem magam, innentől viszont erre nem nagyon lesz lehetőség: új házba költöztem, készül a saját stúdióm. Rövidesen utazom a zenekarommal Romániába, ahol magyarlakta területeken koncertezünk majd.

– Gondolom, ilyenkor a jól ismert Charlie-slágereket várja a közönség. Öt éve egy számunkra meglepő kirándulásra indult: a pop-rock műfajból a kevéssé populáris dzsessz felé fordult.
– A három dzsesszkorongot azért készítettem, mert ez jelenti az igazi zenét, imádom ezt a műfajt. Persze a pop-rock lemezeim is igényesek, hiszen ugyanazokkal a zenészekkel dolgozom. Mindig többléptékű ember voltam, nem vagyok egy stílust játszó zenész. Nagyon boldog vagyok, hogy ezeket a lemezeket megcsináltam, egyébként jóval előbb, mint Rod Stewart vagy George Michael. Erre nagyon büszke vagyok, még ha a magyar rádiókból nem is nagyon ismerik.

Névjegy

A Liszt-díjas, jellegzetesen rekedt hangú Horváth Charlie 1947-ben született. Gyerekkorában balett-táncosnak készült. Több hazai formációban énekelt, évtizedekig élt külföldön, mígnem 1990-ben hazajött, és a Tátrai Band tagja lett. Charlie címmel, 1994-ben jelent meg első önálló albuma – ezt még 14 követte, olyan sikerekkel, mint a Nézz az ég felé vagy a Jég dupla whiskeyvel. 1978 óta nős, egyetlen gyermeke, [namelink name="Horváth Ákos"] – művésznevén Axl – is zenész, több dalt írt már apja számára.

– Hogy nem lőtt mellé, bizonyítja, mindhárom említett korong aranylemez lett. Miért? Az egynyári slágerek világában is szükség van igényes zenére?
– Két hete 6000 ember váltott jegyet George Benson és Al Jarreau koncertjére. Ami jó, az jó. Mindent meg kell hallgatni: a Rolling Stonesra is elmentem, hiszen rockzenészként kezdtem a szakmát, Led Zeppelint, Deep Purple-t énekeltem.

– Nem gondoltuk volna, különösen a tavaly szeptemberben megjelent lemez, a Másképp ugyanúgy hallatán. Jól érezzük: véget ért a kirándulás, visszatért a korábbi stílushoz?
– A „kitérő" azért kellett, hogy ne csináljunk – szakmai szóval élve – sorlemezt, tartottam attól, hogy a harmincadik albumomon már nem tudok megújulni. Szerencsére sikerült: nagyon jó számok kerültek fel az új lemezre, boldog vagyok, hogy megcsináltam.

– Mégis lehet hiányérzete a rajongóknak: a közelmúltban akadt a kezembe egy régi Tátrai Band-lemez. Muzsikálnak még együtt valaha?
– Őszinte leszek: én nagyon szerettem volna, de valószínű, hogy nem. Lesz egy nagy koncertem november 10-én a Sportarénában, egy kerek évszámot fogok ünnepelni, óriási buli lesz, most gőzerővel erre készülök. Meghívtam a zenekart, de Tátrai Tibi valamiért haragszik rám, nem jön. Pedig ha valakit igazán szeretek, az ő.