Mamutfogak és fejlábúak a szegedi várban

„Kézközelbe" hozzuk az élővilág fejlődése során már régen kipusztult, eltűnt élőlényeket – fogalmazott [namelink name="Varga András"], a szegedi Móra-múzeum munkatársa, aki az őslények megkövesedett maradványaiból rendezett kiállítást.

Az eddigi legjelentősebb bemutató a Dél-Alföldön, mely az őslényeken, ősi növények, puhatestű és emlős állatok láthatók. A legrégebbi hatvan centiméter átmérőjű csigaházas polip, vagyis ammonitesz évmilliókkal ezelőtt élt. Az ammonitesz kihalt tengeri állatok egy csoportja, nevét Plinius ókori tudóstól kapta az egyiptomi istenről, Ammonról. Láthatunk megkövesedett, átkristályosodott csigákat, kagylókat, sőt úgy nevezett fejlábúakat is, mint például a polip, szépia, kalmár.

A legfiatalabb, több tízezer esztendős fogak és csontok egyben a leglátványosabbak is: mamuttól, barlangi medvétől és ősbölénytől származnak. Lenyűgöző méreteikre következtethetünk egyes testrészeik láttán, a mamut megközelítőleg másfélszer akkora volt, mint egy mai elefánt. A barlangi medve a grizlivel vetekszik. Darabjaik levegőtől elzárt területeken, például homokos talajban, maradtak fenn, ahol nem tudtak oxidálódni, rothadni. A mamutcsontok még a Szeged környéki Tisza-kotrásoknál is felbukkantak, tehát errefelé pusztulhattak el a hatalmas állatok. Barlangi medvét a bakonyi meddőhányókban és külszíni kőbányákban találni.

A kiállított őslények nagy része két évvel ezelőtt a régió legjelentősebb ásványgyűjtőjétől, a szegedi Molnár Györgytől vásárolta meg a szegedi múzeum. A Kőbe zárt titok című tárlat december 16-áig látogatható a vármúzeumban.