Nem haboztak sörözni a szegedi belvárosban

Nem haboztunk szombat este a könnyed szórakozást választani: a magas kultúra helyett inkább sörözni indultunk a belvárosba.

A Millenniumi teraszon, a Dugonics téren kezdünk este hét körül, a régiségvásár miatt igazi sokadalom van itt. Nem úgy a teraszon: a mintegy negyven asztal fele telt meg. Andalító barokk zene szól egy vonóshármas jóvoltából. Mi viszont egy igencsak éber baráti társaságot szólítunk meg. Egyikük kivételével mindenki előtt sör. – Én a nyolcfokos borra esküszöm – mondja Csukonyi László, barátai viszont jóindulatúak: nem tagadják ki, bár nagy álmuk, hogy söröskorsóval lássák.

„Minek, ha van sör?"

1985-ben a szegedi Móra-kollégium vendége volt Bohumil Hrabal. Valaki megkérdezte tőle: „Kedves Hrabal úr, nem óhajtja megnézni Szegedet? Később már aligha lesz rá idő..." Mire Közép-Európa legnagyobb, de legalábbis legnépszerűbb írója csak legyintett: „Minek? Itt barátok vannak, sör van, minek nézzem én a várost?"

Választék lenne: a Dreher 320, de van Maci sör is 350-ért, némi málnaszörppel megspékelve. A sörkorcsolyák közül a pisztácia 290, sajtos rúd 120 forint. Búcsúzóul Lászlóék az általunk felvetett sörhaskérdésre sajátos fogyási elmélet vázolnak fel: ha a sört elég hidegen isszuk, nem hízunk tőle, sőt fogyunk: több energiába kerül az, hogy felmelegítse a szervezet.

Az Aradi vértanúk terén Korda György lelkendez a kivetítőn: „és all in"! Ezt mondhatják a pénztárnál sorban állók is: a hőséget enyhítendő hosszú sor kígyózik, 210 forintos Sopronira vagy 350-es Heinekenre szomjazva.

Fékezett habzás

A sörfogyasztás a nyolcvanas évek végén járt csúcsra Magyarországon: elérte a fejenkénti 100 litert. Mára csökkent, a magyarok nagyjából évi 70-71 liter habzó nedűt kortyolnak, amelynek a legkevesebb 90 százalékát a kőbányai Dreher, a soproni és a bőcsi gyár állítja elő. Ilyen kánikulában egy nagy versenymedencét megtöltene az a sörmennyiség, amit naponta megisznak hazánkban. Szénsavas üdítőkből éves szinten 67, ásványvizekből mintegy 100 liter fogy fejenként.

Itt zajlik a szabadtéri „üres" napjain a Tér-film-zene fesztivál, érzi is a hely súlyát a mögöttem álló két fiatal lány: tanakodnak, letelepedjenek-e. – Itt viselkedni kell – tiltakozik egyikük, ám meggyőző a válasz: „hallhatjuk a Macskákat". Kevesen élnek a lehetőséggel: sok az üres pad.
– Vagy lemenjünk a sörkertbe? – hallgatok bele két fiatalember beszélgetésébe a Somogyi utcán. – Tudod, mit ittam a múltkor? Alkoholmentes sört – mondja egyikük némi undorral, majd folytatja: „Nem veszek többet. Az ember vagy igyon, vagy ne."

– Az alkoholmentes sör az első lépés a guminő felé – ezt már Róbert és Károly teszi hozzá a sörkertben. Jó, ha fél ház van nyolc után. Megtudjuk, miért: „csak buli előtt pörög fel, olyan tíz óra táján". Ilyenkor akár négyszázan is mulathatnak itt, négyféle csapolt sört lehet fogyasztani, Kozelt 300-ért, búzasört akár 625-ért is. A srácok a 270 forintos Ászokra esküsznek, viszont azt is megtudjuk tőlük: a sör komoly hormonális elváltozásokat okoz. – Nővé alakítja át a férfiakat: ha sokat isznak belőle, állandóan beszélnek, nem tudnak rendesen járni és nem tudnak autót vezetni – osztja meg velünk tapasztalatait Róbert.