Pataki Zsolt: Irakba senki nem a meggazdagodásért megy

2006. október 7-étől 2007. július 8-áig szolgált Bagdadban a mintegy kétszáz fős NATO Kiképzési Misszió-Irak tagjaként Pataki Zsolt mérnök-alezredes.
– Sokan azt hiszik, hogy a pénzért vállaltam a feladatot, de ez tévedés, Irakba senki nem azért megy, hogy meggazdagodjon. Számomra kihívás volt, a katonai pályafutásom csúcsa a Bagdadban eltöltött kilenc hónap és egy nap – tisztázta már a beszélgetésünk elején a Magyar Honvédség Katonai Közlekedési Központ parancsnokhelyettese, hogy miért is ment a világ egyik legveszélyesebb országába.

A családjával Szegeden élő katonatiszt korábban soha nem szolgált külföldön. Az alezredes elmondta, hogy a misszióba 18 országból érkeztek katonák, többek között amerikaiak, angolok, izlandiak, románok, szlovénok, de voltak a nem NATO-tag Ukrajnából is néhányan.
Pataki Zsolt a 18 fős magyar kontingens tagjaként az Iraki Védelmi Minisztériumban dolgozott, kiképzési feladatokat látott el.

Lebukni, fedezékbe!

– Amikor megszólaltak a szirénák és közben egy géphang azt mondta, Duck and cover! (Lebukni és fedezékbe!), akkor mindenki beugrott a hozzá legközelebb eső bunkerba, mert tudtuk, hogy a közelben pár másodpercen belül becsapódik egy rakéta. Ottlétem alatt senki nem halt meg a misszió tagjai közül, de a környezetemből sokan áldozatai lettek a támadásoknak – mondta Pataki Zsolt.

– Az iraki hadsereg tagjainak többsége Szaddam Huszein alatt is katona volt, átálltak. Korábban csak a telefont, a papírt és a ceruzát „ismerték", mi tanítottuk őket például a számítógépes rendszer használatára – mondta az alezredes.

A honvédtiszt és társai az úgynevezett zöld zónában dolgoztak és laktak. Szállásukat a néhai diktátor egyik bagdadi palotájának kertjében alakították ki konténerekből. A katonai felszerelésükbe beletartozott az állandóan viselt golyóálló mellény, páncélsisak, illetve a vegyvédelmi felszerelés, valamint egy pisztoly és egy kisméretű géppisztoly. A pisztolytól az irakiak kérésére még a munkahelyén, a védelmi minisztériumban sem válhatott meg, sőt utasították, hogy az épületben is betárazva tartsa magánál. A fegyvereit egyszer sem kellett használnia.

Pataki Zsolt kérésünkre arról is beszélt, hogy a kilenc hónap alatt folyamatosan életveszélyben voltak. A legjobban védett zöld zónát is rendszeresen érik támadások, rakétákat, aknákat, klórgázpalackokat naponta lőnek a területre.

– Egy idő múlva újra belevágnék, érdekes feladat volt Irakban dolgozni – mondta Pataki Zsolt mérnök-alezredes, akinek fia, Marcell tavaly megnyerte a Szín 5-ös pályázatunk fődíját.