Szeged és környéke

2007.08.16. 16:19

Játékparkok és eljátszott terek Szegeden

Szeged - Változatos képet mutatnak Szeged játszóterei. Némelyik az uniós normáknak is megfelel, más játékparkok viszont letűnt korokat idéznek: nemcsak rondák és rozsdásak, de balesetveszélyesek is.

Horváth Levente

Régi korokat idéző rozsdás, darazsak lakta, vasszerkezetes játszóteret éppúgy találni Szegeden, mint az EU-szabványnak megfelelő, modern játékparkokat. Az unió által elfogadott szabványok szerint a nem toxikus festékekkel lefestett, természetes alapanyagból készített játszóterek engedélyezettek. Az előírás azt is megszabja, hogy a játszóterek homokozóiban kéthetente cserélni kell a homokot. A játékok alatt homok-, illetve gumiszőnyeget kell kialakítani.

Mustránk során azt tapasztaltuk, hogy a játszóterek igazi fokmérője a gyerekzsivaj: a jól felszerelt játszóhelyeken 30-40 gyermeket is láttunk, a régi, elavult játszótereket viszont egy fia lélek sem használta. Utóbbiak nemcsak rondák, de balesetveszélyesek is, ezért ezeket messzire kerülik az anyukák és a nagyszülők.

Az egyik legkedveltebb szegedi játszótéren, a Roosevelt térin ottjártunkkor legalább félszázan lehettek, a legtöbb csemete a kötélmászókát és a csúszdát lepte el. Czékusné Mariann a kétéves Balázzsal és a tízéves Norbival érkezett. A nagyobbik fivér éppen az ölébe kapta a kistestvérét, hogy együtt csússzanak le a tarka szerkezetről. – A kisebbikről egyedül is lecsúszik az öcsi, de a nagyobbikra csak velem együtt merészkedik fel. A kötélmászókán is sokat lógunk, az az egyik kedvencünk – elegyedett szóba velünk a sikeres landolás után a kisiskolás fiúcska. A két lurkót rendszerint az édesanyjuk viszi a játszótérre, de hétvégenként az apukájuk is kézen fogja őket.

Több mint két tucat már eltűnt

Jelenleg több mint 200 játszótér van Szegeden. A környezetgazdálkodási kht. az elmúlt években – üzemeltetőként – valamennyinek az állapotát felmérte. Egy tízéves rekonstrukciós programban folyamatosan alakítják át a játszótereket, illetve 28 alkalmatlant már meg is szüntettek.

Dénes Lajosné a kétéves Balázsra, az ötéves Lilire és a hétéves Petrára felügyelt a Roosevelt téren. – Hogy milyen gyakran járunk ide? – ismételte meg kérdésünket a nagymama. – Az a csemetéken múlik, az én időmből kitelik. Újszegeden lakunk, a közelben, az Erdélyi téren is van játszótér, de az nincs ennyire jól felszerelve. Itt jobban szeretnek hancúrozni, mert sok a játék és sok a gyerek – villantotta föl az összefüggést a felszereltség és a látogatottság között a nagyi.

A Vértó oldalában található egyszer volt játszótéren lehangoló látvány fogadott bennünket. A rozsdás, darazsak lakta vasszerkezeteket messzire elkerülik a gyerekek. A balesetveszélyes hintáról a faülőke is hiányzott. A környező panelházak előtti aszfalton gyerekrajzok díszelegtek, a kis művészek inkább krétázással ütötték el az idejüket, mintsem az ütött-kopott mászókára merészkedtek volna.

A szemközti háztömbben lakó Császárné Gitta is inkább a közeli óvoda fajátszóteréhez viszi az unokáját, a nyolcéves Szimonettát. – Másutt nem nagyon látni már vasszerkezetes játszótereket, ráadásul itt eső után a víz is megáll a hinták alatt – panaszolta a nagymama. Az unoka türelmesen kivárta, amíg befejeztük a rövid beszélgetést, majd a nagyiba csimpaszkodott. – Mama, menjünk az ovihoz, úgy szeretnék felmászni a hajóra. Csak egy kicsit kell sétálnunk – bizonygatta a kislány, és elfordította a fejét a kéklő, magányos hinta felől.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!