2007.11.04. 18:02
Markovics Ági anya lett
Szeged - A Szegedi Kortárs Balett vezető táncosa világra hozta első gyermekét. Danika múlt héten szerdán kora délután 3 kiló 20 dekával 49 centiméteresen látta meg a napvilágot. Stílszerűen éppen akkor jelzett, hogy megunta az anyaméhet, amikor szülei éppen a kilencedik házassági évfordulójukat ünnepelték.
– Volt kollégám, a Volvox együttes egyik tagja, Tóth Szabolcs ugrott fel hozzánk, amikor egyszer csak Ági szólt, hogy valószínűleg elfolyt a magzatvíz. Mivel azonban nem voltak fájások, azt mondta, felesleges rögtön bemenni a kórházba – mondja a szülés izgalmait a kispapa, [namelink name="Tóth Attila"]. – Aztán egy idő után, úgy este 11 körül csak úgy döntöttünk, hogy bemegyünk. Jól is tettük, mert dr. Kalmár László, az orvosunk megállapította, hogy jön a baba. Ő már előre sejtette, amit nekünk csak később mondott: valószínűleg császárszülés vár Ágira, mert mozgásművész lévén kötöttek az izmai, ezért nehezebben tágulhat a méhszáj. Végül igaza lett, miután bekötötték az epidurális érzéstelenítést és az sem hozott eredményt, betolták Ágit a műtőbe. Akkor el kellett engednem a feleségem kezét, de nemsokára kihozták a fiamat. Mielőtt elvitték megmosdatni, megfoghattam. Gyönyörű! – mondja büszkén Attila, aki annyira elfáradt a papás szülés izgalmaitól és a virrasztástól, hogy már arra sem volt ereje, hogy a Szegedi Kortárs Balett táncosaival koccintson egyet.
Az együttes tagjai persze így is megünnepelték az első Kortárs-bébi érkezését. Az apuka ezalatt még kirohant egy éjjel-nappali boltba, és mivel időközben megérkezett Ági anyukája is, lett finom húsleves nagyi módra.
Markovics Ági: Jó lenne, ha mindig velem lenne. Fotó: Frank Yvette
– Életem legjobb levese volt, erőt adott, amire pedig szükségem is volt – mondja boldogan mosolyogva a gyönyörű kisbaba nem kevésbé gyönyörű anyukája. Szenvedésnek, hosszú vajúdásnak semmi nyoma Markovics Ági arcán. Csupán annyit kért, hogy ne rögtön a szülést követően kérdezősködjünk és fotózzunk, ezért megvártuk, míg Danika kicsit megerősödik.
– Háromóránként láthatom, ennyi időközönként hozzák szoptatni. Jó lenne, ha mindig velem lenne, de jólesik most a pihenés is két etetés között. Nagyon ügyesen eszik amúgy, én meg rengeteget iszom, hogy legyen elég anyatej neki. Az étvágya az apjáé – nevet a balettművész. – De Totival épp azt beszéltük, hogy mindenkiből van egy kicsi Danikában: a kisujját eltartja, pont úgy, mint én, a nagylábujja viszont éppen úgy eláll, mint az uramnak. Évek óta terveztük, hogy gyermekünk legyen, de ezt azért nem gondoltam, hogy ilyen mérhetetlen boldogságot hoz az életünkbe!
