Hajsza a fegyveres rablók után

– Még most, több nappal a bennünket ért támadás után is nagyon nehéz beszélni arról, hogy mi és hogyan történt szerda reggel a saját házunkban – mondja remegő hangon, a szavakat keresve a fegyveres rablótámadás áldozatául esett szegedi házaspár női tagja. Ő könnyebb sérülésekkel megúszta, a férje élete azonban nem sokon múlt, őt azóta is kórházban ápolják. A középkorú asszony hosszas unszolás után nyilatkozott lapunknak, akkor is csak azért szánta rá magát, mert reméli, hogy az emberek a cikk elolvasása után óvatosabbak lesznek, nem válnak ők is áldozattá.

Mint azt korábban megírtuk, szerda reggel Szeged egyik kertvárosában két álarcos férfi bejutott egy családi házba, ahol a tulajdonosokat, egy középkorú házaspárt arra kényszerítettek, hogy adják át – a rendőrség adatai szerint otthon tartott – jelentős készpénzüket.

Válaszok az „utca" hangjára

– Nem igaz, hogy a férjem vagy a családunkból bárki megvert volna valakit a környéken lakók közül, és az sem igaz, hogy megölte volna az egyik szomszéd kutyáját. Azzal a szomszéddal pedig, aki korábban nem messze lakott tőlünk és elköltözött, a mai napig jóban vagyunk, nem miattunk adta el a házát. Nem értem, hogy miért vádoltak meg bennünket alaptalanul, ráadásul olyanok, akik még a nevüket sem vállalták. Valószínűleg azért, mert tudják, hogy az általuk elmondottakból semmi nem igaz, mint ahogy az sem, hogy a férjem bárkit fenyegetett volna – reagált a lapunkban az utcában lakóktól elhangzott állításokra reagálva a megtámadott asszony.

– Minden olyan váratlanul történt. A támadóknál fegyver és vascső volt, fejüket álarc, pontosabban csuklya takarta. Magyarul beszéltek, de tájszólással. Akcentusuk alapján még külföldiek is lehetnek. A férjemnek azonnal nekiestek, brutálisan összeverték. Folyamatosan fenyegetőztek, követelték, hogy adjuk oda a pénzünket. Engem az egyik szobában összekötöztek, előbb fegyvert tartottak a fejemhez, majd a felhúzott pisztoly csövét bedugták a számba. Mind a ketten végig azt üvöltözték, hogy adjuk elő a pénzt. A férjem nem árulta el, de amikor már egyre jobban gyengült a hangja, én nem bírtam tovább, és elmondtam, hogy hol tartjuk a pénzünket. Féltettem, attól tartottam, hogy olyan súlyosan bántalmazzák, hogy meghal. A fájdalom miatti nyöszörgése egyre halkult, ezért döntöttem úgy, hogy elárulom. Természetesen nem tudhattam, utána mi következik, életben hagynak-e bennünket. Amikor magukhoz vették a pénzt, az egyik azt mondta a másiknak: nem sok időnk van, siessünk – mondja a középkorú asszony, és ahogy beszél, testét meg-megrázza a zokogás, könnyei végigfolynak az arcán.

A támadás nem tartott sokáig. A vakmerő rablók negyed hét körül lepték meg a háziakat, vagyis már világos volt, 20-25 perccel később pedig már el is hagyták az épületet, sőt a környéket is. Az áldozatokat háromnegyed hét körül a házaspár egyik családtagja találta meg, ő értesítette a mentőket és a rendőrséget. A tettesek valószínűleg mindennel számoltak, elképzelhető, hogy napokig figyelték a házaspár és a környéken lakók mozgását.

– Szörnyen féltem. A támadók felbukkanása, a kezükben lévő pisztoly, a kiabálás, a fenyegetés... Nagyon kegyetlenek voltak! – mondja a beszélgetés alatt végig a könnyeit törölgető asszony.

Segítség!

Fantomkép a támadóról.
A rendőrség kéri, hogy aki a fantomképen látható személyt felismeri, vagy tartózkodási helyéről bármilyen információval rendelkezik, esetleg a rablás körülményeiről bármit tud, hívja a rendőrség 107-es, 112-es segélyhívószámát, vagy a 0680/555-111-en a telefontanút.