Nem gyengül a szakfordítók piaca

– Egy szegedi konferencián egy baszk anyanyelvű férfi franciául próbálta nyitó monológját elmondani, de folyamatosan spanyol szavakat használt baszk akcentussal. A beszédet kivételesen előre megkaptuk.

Felkészültünk belőle, de az előadó teljesen eltért az előtte megírt formától, ráadásul beszédének „se füle, se farka" nem volt. A teremben ülő francia anyanyelvű hallgatóság fülhallgatóval a fején az angol nyelvű tolmácsolást hallgatta, mert ők sem értettek semmit a „francia" beszédből, míg mi a szinkrontolmács fülkében magyarra próbáltuk átültetni a szavait. Igyekeztünk segíteni egymásnak, de nagy megpróbáltatás volt – emlékezett Farkas Ildikó tolmács és szakfordító, szegedi egyetemi oktató. Elárulta, az ilyen esetekre az iskolában külön kitérnek, „rizsa gyakorlatnak" nevezik.

Farkas Ildikó egykoron lapunknál is dolgozott, franciából fordÍtott magyarra, és vissza. Fotó: Miskolczi Róbert
A szegedi egyetemi oktató a rendszerváltás környékén több cégnél – köztük lapunknál, a Démász Zrt.-nél – vállalt tolmács és szakfordító munkát: a privatizáció, egyáltalán a leendő külföldi tulajdonosok magyarországi létezése elképzelhetetlen volt tolmácsok és szakfordítók nélkül. Később két és fél évig Brüsszelben dolgozott az Unió köztisztviselőjeként, jelenleg az SZTE Bölcsészettudományi Karán tanít.

– Azért választottam a szakfordítást, mert szeretek pontosan dolgozni, aprólékosan felépíteni a szöveget. A tolmácsolás és a szakfordítás szerintem két különböző embertípust igényel – mondta a szakember, aki tolmácslegendákat is megosztott velünk. A szinkrontolmácsolás nagy koncentrációt igényel, volt olyan szakember, aki kötögetett a kabinjában miközben tolmácsolt. A követő tolmácsolás is megterheli a memóriát. A tolmács meghallgatja a tíz-tizenöt perces szöveget, majd visszaadja azt a közönségnek. Egyesek jegyzetelnek, mások egy banánt rajzolnak míg elhangzik az idegen nyelvű beszéd, majd minden részletében hűen visszaadják azt.

Kereset

Nem mindegy, hogy a szakfordítók munkájánál a fordítandó, vagy a lefordított szöveget veszik figyelembe – eltérhet a terjedelmük. Megállapodás szerint egy karakterért, vagy leütésért 50 fillértől 3 forintig fizetnek a megbízók. Egy szinkron, vagy követő konferencia tolmács napi bére 60-90 ezer forint. Az összeg emelkedhet, ha ritkábban beszélt nyelven, például oroszul, vagy japán nyelven kell tolmácsolni.

Papp Vivien Anikó három éve diplomázott a szegedi egyetem angol tolmács és szakfordító szakán, előtte az amerikanisztika szakon szerzett diplomát. Korábban egy gépgyártással foglakozó szegedi cégnél szakfordított. Mielőtt a teacsomagoló, vagy a filterező gépek használati utasításának fordításához egyáltalán hozzáláthatott volna, látnia kellett működésben a szerkezeteket, hogy megtudja, mi micsoda. Jelenleg egy elektronikai nagy- és kiskereskedelmi vállalatnál tolmácsol és fordít. Tavaly ősszel elkísérte cégének vezetőit egy hongkongi üzleti útra.
– A reggelitől kezdve a tárgyalásokon át a vacsoráig, minden pillanatban készenlétben kellett állnom – ebben a szakmában ez a legnehezebb – mondta Vivien.

Mindkét szakember azt állította, akkor végzi jól egy tolmács a munkáját, ha észre sem veszik, hogy ott van.

A képzés

Az SZTE Bölcsészettudományi Kar tanszékközi programjának keretében 1996 óta Szegeden is jelentkezhetnek a diplomával rendelkező továbbtanulni vágyók a szakfordító és tolmács szakirányú továbbképzésre. Nem szükséges a nyelvi felsőfokú végzettség, akár vegyész vagy matematikus is jelentkezhet a szakra. Négy nyelv közül lehet választani. Az angol, a francia, a német vagy az orosz tolmács és szakfordító képzés 185 ezer forintba, a csak szakfordító oktatás 140 ezer forintba kerül félévente. A kétéves képzésre kemény a felvételi, és nyelvenként maximum 15 embert vesznek fel. Az első év végén a hallgatóknak meg kell csinálnia egy tolmács szűrővizsgát. Ott még az is kiderülhet, hogy valakiből csak szakfordító lehet.