Székhelyi József: Hunor – érzék

Szóval... ez nekünk bővibe’ van.

A versengő világban nap mint nap tapasztalhatjuk akár a tudományban, akár a reálszférában, akár humánterületeken, kutatásban, kreatív műhelyekben, alkotóközösségekben, művészetben, sportban… és mindenhol, ahol az egyéni és közösségi ragyogás, a tehetség karizmája, a személyes példamutatás, a küzdeni tudás… stb. (ez mind egyébiránt nemzetspecifikus bónuszunk!)… fontos, hogy befektetés után nagy hozammal triumfál. Szegény Madách Imre prédikálhat… man fight and fighting trust… etc., csak ne itthon, ne magyarul for God sake, and so on Bella gerant alii, Tu felix Austria nube!

Ne pavengerszki, ne itt, ne ide, de amoda... A házigazda osztrák válogatott legjobb emberét a foci Eb-n Garicsnak hívták. Most sógor. Hunor osztrák és amerikai medencékből evickélt Csongrádból Pekingbe. Viszont a Fradi összeállítását Loyola Ignác inkvizítor feszítőszerszámain puhítva se tudnám elsorolni. Viszont és megint viszont szinte valamennyi földrészen szorgoskodik egykori honfitárs edző, egyetemi tanár, orvos, festő, énekzseni, szólista, sportoló… stb. Itthon nem fértek be. Vagy meg. Vagy el. Ez nekem nem fér ki.

– Látszólag a megtartó erőről beszélek. Valójában persze szintén (meg a hazáról…). A megtartó erőt pénznek és észnek hívják. A pénz többnyire költségvetési forrásból gyön, ha gyön, és megy oda, ahova célszerű megérkeznie. Jó. Tudom. – Megjelölöm a belső forrást, édes költségvetők (kormányon és árnyékkormányon akár!): Grippen-projekt. Passz. Például – és bizonyára akadna még tucatnyi forrás, kvelle, patak, ér, buzgár… ahonnan disszfunkciókra és disszfunkcionáriusokra locsoljuk a méregdrága forrásvizet – miközben megszakadunk, leszakadunk, szétszakadunk – és a Fenerbache óta tudjuk ismét, hogy miért ők voltak itt százötven évig, és nem fordítva.

Szerintem nincs válság e hazában, csak a hülyeség van tartósan dobogós helyen. Oldalfüggetlenül. Balhülye-jobbhülye. Egypár-rendszer. Meg önzés, hatalmi téboly, lökdösődés, kirekesztés. Éljen a szomszéd döglött tehene.

Tehetségtelenséggondozás és duma-duma-duma, dumdum-duma... miközben a tűrő érdem és a teljesítmény elmegy a szomszédba, ahol még a fű is zöldebb.

Székhelyi József