2008.09.17. 22:40
Hallássérült férfi viheti tovább a szegedi papucsosságot
Szeged - A szó szoros értelmében csak ellesni tudja a Rátkai-féle szegedi papucs készítésének műhelytitkait Kovács Balázs, mivel hallássérült, így nem érti, amit a 94 éves mester, Rátkai Sándor magyaráz.
A 94 éves papucsosmester, Rátkai Sándor lehetséges utódjaként mutatták be tegnap Kovács Balázst a Kiss Ernő utcai múzeumban és látványműhelyben. De még nincs szó a stafétabot átadásáról, hiszen az azt jelentené, hogy Sanyi bácsi nem készítene több szegedi papucsot.
A 28 éves hallássérült férfi a kirakatban ült tegnap, ott készítette a gyakorló papucsát vászonból – még nem a drága, piros bársonyból. Ma is ott fog ülni, egyelőre csak 9 és 13 óra között, később 6, legvégül pedig 8 órában. Ez lett volna az eredeti koncepció is a műhellyel kapcsolatban, de az élet közbeszólt: Sanyi bácsi korára is tekintettel kellett lenni.
A szegedi Kovács Balázst a Rátkai Sándor Közhasznú Alapítványnál társadalmi munkát végző Dankó Teréz mutatta be. Azt mondta, az alapítvány 2004 óta keresi az utódot, de alig akadt jelentkező. Az egyszer már lapunkban is szereplő kiskunfélegyházi Ormándi László, aki majdnem kitanulta a Rátkai-féle papucsosságot, végül nem maradt Szegeden.
Kovács Balázst egy közös ismerős révén ismerte meg Dankó Teréz idén áprilisban. Azóta ugyan még csak öt hónap telt el, de a három cipő- és bőripari szakmával is rendelkező fiatalban látnak fantáziát. Sanyi bácsihoz heti négy alkalommal járt, a mester gesztikulálva magyarázta neki a szakmát, valamint leírta a tudnivalókat. Az elkövetkezőkben a látványműhelyben gyakorol, és Sanyi bácsinak már csak a kész papucsot kell meóznia. Heti egy pár a normája, míg Rátkai Sándor naponta varr meg egyet. Megrendelés van bőven, külföldiek, néptánccsoportok viszik, egy pár 14 ezer forintba kerül.
Védett a szegedi papucs
A Rátkai Sándor Közhasznú Alapítványt 2003-ban azzal a céllal hozták létre, hogy megőrizzék a hagyományokat, műhelyt alakítsanak ki, s kitanítsanak olyan fiatalokat, akik a mester örökébe léphetnek. 2004-ben a szabadalmi hivatalnál bejegyeztették a Rátkai szegedi papucsot, azóta minden elkészült példányhoz sorszámot adnak.
Balázs két hónap múlva teszi le az első vizsgáját, utána a közhasznú alapítvány alkalmazottja lehet. Eleinte Dankó Teréz végzi az adminisztrációt, veszi fel a megrendeléseket és tárgyal a műhelybe betérőkkel, később azt tervezik, hogy alkalmazottat vesznek fel.
A szülők tegnap könnyes szemmel figyelték a fiút: az édesanya, Varga Mária és a nevelőapa, Lakatos István örül annak, hogy a gyerek idáig eljutott. Tisztelik Sanyi bácsi türelmét – ezt Balázs is megerősítette a jeltolmács, Vörös Krisztina segítségével. Rátkai Sándor pedig azt mondta, amikor a lakásán – amely egyben a műhelye is – felkerestük: még van mit tanulnia a fiatalembernek.
