Szellemi olimpián járt Pekingben a szegedi férfi

Járt a pekingi Vízikockában és a Madárfészekben, lakott az olimpiai faluban. Olimpikon, de nem gerelyhajító vagy gátfutó az 50 éves, szegedi Devánszki Gábor. Leginkább „szellemi magasugrónak" nevezhetnénk a programtervező matematikus, szoftvertanácsadóként dolgozó férfit, aki október 3. és 18. között részt vett a szellemi sportok világjátékán, ahol öt sportágban – sakk, go, bridzs, kínai sakk és dáma – 143 ország 3000 sportolója mérte össze tudását a kínai fővárosban.

– A goválogatott tagjaként szerepeltem, férfi egyéniben, négy magyarral együtt – meséli, elárulva: a négyezer éves ázsiai táblajáték legjobb művelőit, dél-koreai, kínai, japán versenyzőket láthatott testközelből.

– Nyolc csoportban 22-24 versenyző mérkőzött meg egymással, az első kettő jutott tovább – mondja Devánszki Gábor, aki a papírformának megfelelően szerepelt: háromszor győzött, de nem jutott tovább. A magyar vegyes páros, Pocsai Tibor és lánya, Pocsai Rita viszont harmadik helyezett lett kategóriájában. Hazánk egy aranyat szerzett: a férfi sakkcsapat megnyerte a villám csapatversenyt.

Devánszki Gábor egy barátságos kínaival.
Fotó: DM/DV
A bő két hét alatt nem csak a versenyzésre volt ideje: elment a nagy falhoz és a Ming császárok sírhelyéhez, bejárta a tiltott várost, a káprázatos nyári palotát, a lámatemplomokat.

S hogyan jutott el idáig? – Egyetemistaként egy tollaslabdaversenyen voltam egy barátommal. Meglátott egy gotáblát, és megvette: hazafelé a vonaton végig azzal játszottunk – eleveníti fel a kezdeti élményeket, amelyek mára mondhatni, „függőséggé, szenvedéllyé" súlyosbodtak. Rendszeresen játszik az interneten, de ha szabadságon van, napi 8 órát is gózik.

A hazánkban nagyjából 300 igazolt versenyzőt vonzó játék lényege öt perc alatt összefoglalható Devánszki Gábor szerint: egy 361 mezővel ellátott táblára teszünk felváltva fekete és fehér köveket, a cél, hogy területeket építsünk, s az ellenfél köveiből minél többet foglyul ejtsünk. – Nagyban kell gondolkodni – vallja –, stratégiában, harcban, erőben.

Már az óvodában tanítják

A go 4000 éves, kínai táblajáték. Kezdetben valószínűleg jóslási szertartásra használták. Egyszerű és nagyon bonyolult játék egyben: szabályait egy négyéves gyerek is megérti, Japánban már óvodáskorban tanítják – de annyira összetett, hogy a számítógépek sem bírnak vele: a legerősebb goprogramot egy átlagos kezdő néhány hónap játék után egészen a közelmúltig meg tudta verni. Augusztusban, az amerikai gokongresszuson azonban a MoGo nevű számítógépes program legyőzött egy gonagymestert. Egy gojátszma lehetséges variációinak száma 10 a 750-ediken.